Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Komlósi Csaba: Platón mítoszai

VI. A mítoszok szerepét, esetleges filozófiai jelentőségét illetően igen sok eltérő vélemény született már. A mítoszban valami sajátosan nem-filozófiait lát sok, nem is jelentéktelen gondolkodó. Az első helyen Hegelt kell említenem, aki pedagógiai jelentőségüket elismeri ugyan, de ezen túl - átfogó filozófiai koncepciójából következően - minden egyéb jelentőségét tagadja. Szintén didaktikus szándékra vezeti vissza a mítoszok jelenlétét Teichmüller vagy Couturat. Platón művészi tehetségének kitörését látja bennük pl. Nietzsche, W. Kaufmann vagy Willamowitz-Moellendorf. A vélemények egy másik csoportja szerint, Platón akkor kényszerül mítoszt használni dialógusaiban, ha a logikus érveléssel nem boldogul, tehát gondolatmenetének hiányosságait próbálja eltakarni a mítoszokkal. De fordítsuk inkább figyelmünket azokra a szerzőkre, akik a dialógusok mítoszainak tartalmáról és szerkezetéről fentebb elmondottaknak filozófiai jelentőséget tulajdonítanak. Átfogó koncepcióba helyezi és ebből értelmezi a mítoszok jelenlétét a platóni dialógusokban Karl Reinhardt Piatons Mythen

4' című könyvében. A társadalmi háttérben, a polisztársadalom átalakulásában, válságában látja azokat az okokat, amelyek megmagyarázzák a sajátosan platóni mítoszok létrejöttét. A szofisztika etikai semlegességével, immoralitásával szemben, az értéküket vesztő ősi erények helyébe Szókratész próbálja meg az erény értékét - új alapokra helyezve ugyan - megmenteni. Az erény többé már nem az istenek ősi rendjéhez a kozmoszhoz kapcsolódik, hanem a tudáshoz és így az egyes emberhez. Platón mítoszai nem a kozmosz mítoszai tehát, hanem az ember, a lélek mítoszai. Ha a külvilág, a kozmosz nem az rend többé, amiben az ember igazolást talál tetteire, akkor az ember belső világában, lelkében kell megalkotnia a rendet és e belső kozmosz segítségével kell a külvilágra hatni. A korai korszak mítoszai még nem egyebek - mondja -, mint az előkelő athéni körök beszélgetéseiben megjelenő témák. De fokozatosan, ahogy a végső dolgok, a halál, a túlvilág kerül a centrumába úgy növekszik meg a mítosz súlya a patóni filozófiában. A platóni filozó61