Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Komlósi Csaba: Platón mítoszai

Minotauros elnyeli gyermekeiket, mert iszonnyal és fájdalommal látták, hogy a hajó elrabolja őket. így akarta a tengeri szörny is elnyelni a sziklához láncolt Andromédát, aki az ijedelemtől kővé meredt. (A latinban megmaradt ez a kifejezés: „terrore defixus (az ijedelemtől mozdulatlanná vált)". A szárnyas ló. amellyel Perseus megszabadítja Andromédát, valószínűleg egy másik kalózhajót jelképez, minthogy a vitorlákat is „a hajók szárnyai"-nak nevezték. ...Théseus azoknak a fiatal athénieknek a jelképe, akiket a Minős által felállított erőszakos törvény arra ítélt, hogy felfalja a bika, vagyis, hogy tengerre szálljanak. Ariadné (a hajózás művészete) megtanítja őt arra, hogy a fonal (a hajózás) segítségével ki tudjon jönni Daidalos labirintusából. (Daidalos, mielőtt a valóságos városok keresett gyönyöreit jelentette volna, bizonyára jelentette az aigaiosi tengert, a benne szétszórt nagy számú sziget miatt.)... stb.~ Az allegorikus értelmezés azonban nem volt kizárólagos sem ókorban, sem a középkorban. Az i.e. IV-II1. században élt Euhémerosz nevéhez fűződik az ún. euhémerisztikus magyarázat. Euhémerosz a kürénéi iskola filozófusa volt. Műve, a Szent felirat (Ispa avaypacpf), amely egy fiktív hajóút leírása, elmeséli hogyan került a szerző a déli óceán egy szigetére, Ilavxoíia-vá és hogyan bukkant ott a vallás igaz eredetét bizonyító, arany oszlopra vésett feliratra, amely az első királyok (Uranosz, Kronosz és Zeusz) tetteiről szólt. E szerint tehát, az istenek voltaképpen régi királyok voltak, akiket utódaik emeltek isteni rangra. Egyébként Euhémerosz célja nem a mítoszok, hanem a hellénisztikus uralkodókultusz magyarázata, igazolása volt. Ezt a felfogást, azonban már Hérodotosz müve is megelőlegzi. A mítoszok magyarázatának ez a módja a középkor végéig igen elterjedt maradt. A romantika új fejezetet nyit a mítoszértelmezés területén. És ebben a korban lendül fel az egyes népek mitológiájának kutatása is. A romantikusok a mítoszt valóságként fogják fel, vagyis úgy vélték, hogy az a közösség (nép), amely létrehozta, valóságként élte meg a mítoszt. Schelling az a gondolkodó, aki először tagadja a mítosz költői fikció jellegét, bírálja a költői, illetve allegorikus értelmezéseket, és a 42