Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Thiel Katalin: Az „álomjóslás" mint konfesszió (Elemző összehasonlítás Nietzsche Ecce homo c. írása és Hamvas Béla Interview c. öninterjúja alapján)

zel, sem távol, nem engedélyezte, „hogy önmagam legyek" és nem volt módom lényem igazságát megvalósítani,..." - írja az Interviewban.

1

9 A maszkok levételének története, azaz 'fabulája' mindkettőjüknél erről a szenvedélyes küzdelemről tudósít némi eltéréssel, csapongóan, töredékesen, de mindvégig magasztos hangulatban. Különös, hogy a maszkok mögött Hamvas és Nietzsche esetében is más okokból ugyan, de a meg nem értett, a félreértett és a megsebzett magányos ember képe látszik. Nietzsche az „alküonikus hangú", „könnyű léptű" lázadó, akiben „új egységbe olvad minden ellentét", aki messzi „azúr magányában" hordozza a „feladat sorsot", aki „nemet cselekszik és mégis a tagadó szellem ellentéte"." S Hamvas, akinek legnagyobb ellensége az „elhazudott ember" a „parabola-lét" nyitottságával és sebezhetőségével igyekszik realizálni az alapállást, az emberi „status absolutust..." szintén egyedül, magányosan; „Védelem és nyilvánosság kizárása, olyan nyilvánosságé, amely nem vonz, sőt visszataszít, éspedig nem követeléseinek nagyságával, hanem olyan követelésekkel, amelyektől irtózom. Magány annyi, mint nem engedményeket tenni."

2' A magány azonban egyiküknél sem a külvilágtól való teljes elzárkózás vágyából fakad. Nietzsche az Ecce homoban így ír: „A magány hét fallal van körülzárva, semmi sem hatol át rajta. Emberek közé mész. barátságokat kötsz, de újabb sivárságba ütközöl csak, egyetlen pillantás sem köszön rád vissza. Legjobb esetben lázadnak ellened".""" Éles korkritika és társadalomkritika szövődik a saját sors 'elbeszélésébe', de ez a korkritika mindkettőjük esetében magán hordozza az elfogultságot, a külvilág iránti túlérzékenységet, ideges ellenszenvet. Az idioszinkrázia ellenére azonban mindkét írás megdöbbentő éleslátásról tanúskodik.

2

3 Már az eddigiekből is látszott, hogy e két írás vonatkozásában több az analógia, mint az eltérés. Az egyik leginkább szembeötlő különbségről azonban külön kell szólni. Hamvas az öninterjú folyamán egyáltalán nem ír saját műveiről, Nietzsche viszont a kérdések közé ágyazva sorra veszi írásait, mintegy leltárt készítve A tragédia születésétől A Wagner ügyig. Nietzsche elfogult önapotheózissal ír műveiről, s közben számos irányba 'elkalandozik' gondolata a táplálkozástól egészen a zenéig. Míg Nietzsche - úgy tűnik - a műveiben 'realizálja' magát, addig Hamvasnál fordított az út, a mü - mint a kimondott szó 35