Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Thiel Katalin: Az „álomjóslás" mint konfesszió (Elemző összehasonlítás Nietzsche Ecce homo c. írása és Hamvas Béla Interview c. öninterjúja alapján)

válik a „sok lehetséges stílus", amire Nietzsche maga is utal. Szinte saját magát ösztökéli, „sarkantyúzza", hogy a feltett kérdések és a kérdésekre adott válaszok idézőjeles labirintusában érvénytelenítse az igazi szövegértelmet felfejteni vágyó hermeneutikai próbálkozást. így válik láthatóvá az önkikérdezés eljárásmódjában a tartalomnál is fontosabb probléma, a stílus kérdése. Mindebből következően játszik, provokál, zavarba hoz, rejtőzködő és magamutogató egyszerre. Nietzsche stílusát elemezve Derrida egészen odáig megy, hogy a filozófus kiadatlan töredékei között található különálló, idézőjelbe tett szavai kapcsán a következőket mondja: „Soha nem zárhatjuk ki azt a hipotézist, bármilyen messzire nyúlik is lelkiismeretes interpretációnk, hogy esetleg a Nietzsche szövegek egésze olyan típusú, mint a „megfeledkeztem az esernyőmről". Másként fogalmazva Nietzsche szövegének a totalitása nincs többé, legyen az fragmentális vagy aforisztikus."

1

0 Derrida ezen megközelítésmódját nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az Ecce homot tanulmányozzuk. A megnevezhetetlen többlete ott lapul a sorok mögött, s ezt a többletet a stílus sejteti számunkra. („...az igazságot mint létrehozást, mint a jelenlevő létrehozott leleplezését, elrejtését.")

1

1 így aztán nem tévedünk nagyot, ha megfogalmazzuk, hogy esetünkben a maszkok levételének formája nem más, mint maga a stílus. S miközben a kíméletlen önkikérdezés folyamatában lekerülnek a maszkok - kérdésekre adott válaszok és a müvek bemutatása kapcsán - fokozatosan tárul fel a filozófus személyisége. Nietzsche és nyomában Hamvas a legtöbb esetben nem argumentál, még kevésbé levezet, hanem pusztán gondolatot konstituál, majd ezt a konstitúciót különféle oldalról világítja meg, 'eljátszik' a gondolattal. S mivel nem kijelentésekkel és tételes igazságokkal van dolgunk, így nyílik mód az egymásnak esetenként ellentmondó vélekedésekre, az öniróniára és az önapotheozisra is. Mindez azonban az írói szabadság vonatkozásában egy fontos stílusbéli következménnyel jár. Ha egy gondolat bizonyítást nem igénylő hipotézis, akkor egyfelől végig lehet gondolni azt, hogy milyen körülmények közepette lehetne elfogadni az adott gondolatot, másfelől ugyanazzal a konstitúcióval szabadon lehet ironizálni és humorizálni is. Hamvas is így 'játszik' saját hasznosságának vagy feleslegességének gondolatával - „felhasználhatatlan vagyok mint Csuang-Ce görcsös fája."

1

2 írói mivoltával és saját 'visszatérésének' gondolatával 32