Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Thiel Katalin: Az „álomjóslás" mint konfesszió (Elemző összehasonlítás Nietzsche Ecce homo c. írása és Hamvas Béla Interview c. öninterjúja alapján)

pedig szinte ironizál. Nietzsche saját 'okosságát', 'bölcsességét', sőt egész dionüszoszi lényét veszi célba. Az önfeltárásnak ezt a formáját - ami nemcsak Nietzschére, hanem Hamvasra is jellemző - hasonlíthatjuk az ókori jóslatkérés epidauroszi hagyományához. Nietzsche és Hamvas esetében is olyan típusú orákulum-kérési gyakorlatról van szó, melyben a jóslatot kétő és a jóslatot adó egy és ugyanazon személy. Mindketten megteremtik egyetlen hallgatójukat, saját magukat, s így mondhatni mindketten orákulumként fordulnak saját magukhoz. Az epidauroszi Aszklépiosz szentély hagyománya

1

3 volt ehhez hasonlatos, ahol az orákulumot kérő egyben maga volt a jós, egyszerre felvállalva a prófétész és a püthia szerepét. A jóslatkérés ezen formáját „álomjóslás"-nak nevezték, mivel a jóslatkérő maga vált püthiává, s így külső közvetítőre nem volt szükség, a megszólaló belső hang maga volt a jóslat. Ez a jóshang nem adott pontos tudósítást a jövendőről, de mindenképpen jelzés volt, amelynek megfejtése a jóslatkérőre várt, hasonlóan a Hérakleitosztól ismert töredékhez: „Az Úr, akié a jóshely Delphoiban, nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez."

1

4 A Nietzschénél és Hamvasnál megszólaló jóshang' ezért olyan kíméletlen, mert mindkét esetben saját magukra irányul. Kettőjük eljárásmódja sok hasonlóságot mutat föl. Önmaguk orákulumként való feltárása/elrejtése, egyszerre 'önítélkezés' és 'önmegerősítés', ám ugyanakkor prófécia, az 'álomjóslás' sorsmeghatározó processzusához hasonlóan. Mindketten így akarják igenlő véleményüket, s egyúttal igazlelküségüket felülvizsgálni, felmutatni. E vizsgálatban mindketten meg akarnak szabadulni a ressentiment kellemetlen érzésétől. E tekintetben is egyértelmű a Hamvasra gyakorolt nietzschei hatás. Hamvas az Interview-ban utal is minderre. Szerinte Nietzsche „ressentiment-kritikát" tanított, ami leginkább valamiféle radikális „egzisztencia-mosáshoz" hasonlítható. A ressentiment embere Hamvas számára „szubegzisztens", aki „célját csak úgy éri el, hogy megmozdítja az alvilágot. Irigység, méreg, gyűlölet, bosszú."

1

5 S az Ecce homoban ugyanez: „Semmitől sem lehet megszabadulni, semmivel sem lehet megbirkózni, semmit sem lehet visszalökni - sebet ejt minden. Ember és dolog tolakodóan közel férkőznek egymáshoz, az élmények túlságosan mélyre hatolnak, az emlékezés gennyes seb. A betegség maga is egyfajta ressentiment."

1

6 33