Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet nyilvánosan használni az észt, Hölderlin a közösségi kapcsolatokra való utalással válaszolt. Ez a javaslat azonban bizonyos korlátokba ütközik. A mitikus kontextusban a közösségeket csak egy eljövendő Isten alapíthatja meg. Az individuális ember ezért semmit sem tehet. Az isteni terv független az emberektől, még a bölcs sem tudhat róla. Az isteni rendnek van egy fatalisztikus karaktere; ezt mutatják a „Brod und Wein" következő sorai: Afölség kegye bámulatos, nem tudni, mi ér és honnét ér valakit általa. Mindeneket így mozgat, s velük így a remény lő emberi lelket.

4' A költőnek így nagyon fontos szerepe van, de ez a szerep mégsem lehet soha meghatározó. Ki lehet a nyilvános ész hordozója? Vagy másként fogalmazva: ha nincsenek közösségek, hogyan jöhetnek létre? Az individuum nem tudja megalapítani őket, mert a közösségnélküliség lényege éppen abban áll, hogy az egyes, izolált ember nem rendelkezik közösségteremtő képességekkel. Megoldásként csak a kozmikus rendre való utalás marad, amely azonban - úgy tűnik - inkább szembenáll a nyilvános ész-használattal. Novalis ezt a problémát másként közelíti meg; ő a költőnek tulajdonítja az „új világ" létrehozásának képességét. A költő feladata a világ ábrázolása, ez azonban a posztkantiánus filozófia szellemében egyúttal a világ teremtését is jelenti. Az ábrázolás formáit Novalis néhány feljegyzésében „reprezentációnak" nevezi. „Minden reprezentáció - írja - a nem jelenvaló jelenvalóvá tevésére épül."

4

8 A nyilvános ész hordozója a költő, vagy a költészet. A költői többesszám és a költészet egyes száma közötti feszültségen Novalis a következőképpen lép át: szükség van a költők olyan közösségére, amely a nyilvános ész hordozójaként léphet fel. A romantikus kör minden bizonnyal a nyilvános ész ilyen fórumaként értelmezte önmagát. Novalis programjának problematikus vonása azonban, hogy a költőnek az emberi világot a kozmikus rendnek megfelelően kell ábrázolnia és alakítania. Ez a feladat minden bizonnyal az ész kompetenciájába tartozik, de aligha engedheti meg az ész nyilvános használatát. 47 Ld. a 15. jegyzetet. 48 Novalis: „Das allgemeine Brouillon", in: Schriften III, köt., 421. 26