Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

minden fény mellett, amelyet filozófia és tapasztalat felgyújtottak? A kor felvilágosodott, azaz megtalálták, és közzé tették azokat az ismereteket, amelyek elegendőek lennének legalábbis gyakorlati alapelveinek helyesbítésére." 0 Hogyan lehet legyőzni ezeket az előítéleteket (Kanttal szólva: kiskorúságot), és hogyan lehetne biztosítani a felvilágosodás valóságos térnyerését? Erre a kérdésre Schiller egy emfatikus művészet-elmélettel válaszolt. Goethe - mondhatnánk - azért tekintette megvalósíthatatlannak a kanti programot, mert az egyes művésztől várta el azt, amit csak a művészet egészétől lehet. E program kidolgozása érdekében Schiller az „aranykor" fogalmát történetfilozófiai koncepcióként értelmezte. Schiller ezt a dicsőséges állapotot (amely nem tér vissza többé) a görög világgal azonosítja. „Mivel egyszerre gazdagok formában és tartalomban, egyszerre bölcselkedők és alkotók, egyszerre gyengédek és erényesek, azért úgy látjuk őket, hogy a fantázia ifjúságát az ész férfiasságával nagyszerű emberségben egyesítik."

1

1 A görög embernek van méltósága, s ezért egész világát reprezentálni tudja. Erre a korra egy új világtörténelmi korszak következik, amelyet Schiller a „mechanikus állam" korszakának nevez. Az individuális képességek kifejlődése volt az oka annak, hogy az ember elvesztette kapcsolatát a nemmel. A „mechanikus állam" izolált emberekből áll, akik mindannyian saját ügyeiket intézik, akiknek mentalitását az egoizmus alakítja, azaz nincs többé viszonyuk az egészhez. Ezt a szituációt Schiller a „megkettőződés" (Entzweiung) fogalmával próbálja megragadni, s a „megkettőződés" kialakulását szükségszerű fejlődésként próbálja felmutatni: „Az ember különféle képességeinek fejlesztésére nem volt más eszköz, mint azoknak egymással való szembehelyezése. Az erőknek ez az ellentéte a kultúra 1 ^ nagy eszköze." Ezt a megkettőzött világot Schiller szerint majd (vagyis a jövőben) a művészet segítségével lehet legyőzni. A művészet így társadalmi-forradalmi funkciót kap, vagyis a művészet válik a nyilvános ész-használat letéteményesévé. A művészet és csak a művé1

0 Friedrich Schiller: Über die ästhetische Erziehung des Menschen, 8. levél, Magyarul: Friedrich Schiller: „Levelek az ember esztétikai neveléséről", in: Friedrich Schiller Válogatott esztétikai írásai, Magyar Helikon 1960. 192-193. (Ford.: Szemere Samu.) 1

1 Friedrich Schiller: Levelek az ember erkölcsi neveléséről, 6. levél. i. k. 182. 1

2 I. m. 6. levél, i. k. 188.