Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

b) Leonora Sanvitale grófnő ezzel szemben a művészetben egy kultikus tevékenységet lát, amely a valóságot a visszatükrözésen keresztül alakítja. c) Antonio, az államtitkár, egy konzervatív művészet-felfogást képvisel: a művészet értéke a társadalmi funkciójából adódik, a művészet öncélú tevékenységként nem képvisel értéket. d) A herceg, mint mecénás, a művészetet az állami gazdagság komponensének tekinti: a művészet számára éppúgy komponense a gazdagságnak, mint pl. a hadsereg. Az elvárási horizont, amely ezekből a viszonyokból konstituálódik, az élvezetre fut ki; ez pedig a költőt passzivitásra kárhoztatja, ezért nem is szólhat bele az állam ügyeinek intézésébe. Tassót a körülmények kényszerítik arra, hogy magára vegye a maga szabadságát és kitaszítottságát. Ebből pedig egy új művészet-felfogás következik, melynek középpontjában a szenvedés áll. S ha kínjában az ember néma, nékem fájdalmamra egy isten szót adott.

9 Goethe művét válasznak tekinthetjük a Kant által felvetett problémára. Azzal, hogy a költő kénytelen magára venni a maga szabadságát és kitaszítottságát, elvész a nyilvános ész-használat minden lehetősége. Amit Kant a felvilágosodásnak tulajdonított, az sokkal inkább egy letűnt „aranykor" (visszahozhatatlan) sajátossága. Korunk nem annyira a nyilvános ész kibontakozásának, mint inkább vereségének terepe. II. Schiller Goethe-kritikája Goethével ellentétben Schiller megpróbálta érvényben tartani a nyilvános ész-használat kanti programját. Első megközelítésben azt lehetne állítani, hogy az „Über die Erziehung des Menschen in einer Reihe von Briefen" című művében Schiller megpróbált új akcentusokat adni a kanti programnak; vagyis számára a kanti gondolatok érvényes (és követendő) programot képviseltek. Schiller kapcsolódását Kanthoz retorikusán is könnyű igazolni. „Mert honnan van az előítéleteknek ez a mégoly általános uralma és a fejeknek ez a sötétsége 13 Johann Wolfgang Goethe: „Torquato Tasso", V. felvonás, 5. jelenet, i. k. 557.