Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Thiel Katalin: A „lakozás" lényegéről (Reflexiók Heidegger néhány kései írásához)

máslétének lehetőségét. így térhetünk vissza „a lakozás" fogalmához, hiszen az, amit Heidegger úgy fogalmaz, hogy „otthon-lenni a világban" az egyrészt jelenti az életet, másrészt a róla való tudásunkat. Ez persze a bizonytalanban ered, hiszen minden megértés a bizonytalanban lakozik. így adódik a heideggeri hermeneutika és antropológia kapcsolata, hiszen a hermeneutika nem választható el az ekszisztenciától. A gondolkodó ember kérdőn áll, kérdése a létezésre irányul. „Ebben a kérdésben válik az el-nem rejtettség első alkalommal megtapasztalná", hiszen az „ek-szisztencia a létező mint olyan felfedettségébe történő ki-tettség." - írja Heidegger."'

4 5. A Lét és idő után Heidegger már nem emlegeti a hermeneutika szót, de mégis áthatja egész munkásságát, sőt, úgy tűnik mintha még mélyebb hermeneutika közegében ismételné meg a Lét és idő programjának alapvonalait. Erről árulkodnak azok az írások, amelyek a nyelv lényegére világítanak rá. Az embernek azért van nyelve, mert „a lét világló tisztásában áll". S a nyelv lényege szerint nem pusztán egy élő szervezet megnyilatkozása, hanem sokkal több (s ezzel együtt kevesebb is) annál. „Ezért lényegének megfelelően soha nem is gondolható el jelkaraktere, s talán még jelentés-karaktere felől sem. A nyelv magának a létnek világló-rejtező eljövetele."" Azokra a heideggeri kérdésekre pedig, melyek a „lakozás" és „költés lényegére" kérdeznek rá, kissé pesszimistán így reflektál: „Ezt az igényt az ember csak onnan veheti, ahonnan megkapja - a nyelv biztatásából. Persze csak akkor, ha és ameddig figyel a nyelv saját lényegére. Mindaközben féktelen, de ugyanakkor szakavatott beszéd és írás és rádió - beszéd hálózza be a földgolyót."

3

6 Úgy tűnik Heidegger világosan látja, hogy a 20. század embere egyre kevésbé figyel a „nyelv bíztatására" ahonnan pedig „a lakozás lényegére" vonatkozóan hasznavehető tudásra tehetne szert. Mintha visszatérne a régi hérakleitoszi probléma: „Bár a logosz ez, örökre képtelenek értelmetlenségükben felfogni az emberek előbb is mint hallották volna, s azután is hogy már meghallották."" 37