Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Loboczky János: Gadamer és a hermeneutikai hagyomány megújítása

sokkal teli másik világ. Nemcsak magában való saját igazsága, hanem számunkra való saját igazsága is van.

1"'

1 A nyelv nem eszköze a világban-benne-létnek, hanem benne mutatkozik meg, hogy az embereknek világuk van, amely nem azonosítható a puszta környezettel. Gadamer számára a nyelv létezése az igazán releváns tényező, tehát a beszélgetés, a megértés, illetve megértetés végzése. Ez utóbbi nem puszta tevékenység, hanem életfolyamat'. „A nyelvi megértetés azt, amiről folyik, úgy állítja a magukat megértetők közé, mint valami pertárgyat, amely oda van téve középre, a felek közé. A világ így az a közös terület, amelyre senki sem lép, s amelyet mindenki elismer, és amely mindazokat összekapcsolja, akik beszélnek egymással. A emberi életközösség valamennyi formája a nyelvközösség formája, sőt nyelvet alakít ki."

j

2 A hermeneutikai gondolkodás aktualitása többek között éppen abban fedezhető fel, hogy a nyelvet nem valamiféle „uralkodásismeret" közvetítő közegének tekinti - mint ahogy azt nem ritkán a modern természettudományok teszik -, a világ nem válik a nyelv tárgyává: „Ellenkezőleg: ami a megismerés és a kijelentés tárgya, azt már eleve a nyelv világhorizontja fogja körül. Az emberi világtapasztalat nyelvisége nem foglalja magába a világ tárgyiasítását'V

3 Gadamer - szembeállítva a természettudományokat a szellemtudományokkal -, amikor a hermeneutika lényegét fogalmazza meg, túllép a szűkkörűen értelmezett módszer-fogalmon, illetve módszereszményen, és lényegében a filozófia eredeti hivatását kelti életre: „... az emberi világtapasztalat nyelviségében nem valami meglevőt mérünk vagy számítunk ki, hanem a létező szólal meg benne,^ahogy létezőként és jelentősként megmutatkozik az ember számára.""

1 Természetesen nem kívánom azt a tévhitet kelteni, mintha Gadamer a filozófia újra meg újra előtörő kérdéseire kész, lekerekített válaszokkal szolgált volna. Sohasem állította, hogy a hermeneutikai filozófia a legújabb kor „bölcsek köve". Hiszen számára a filozofálás mint megértés természetes közege a dialógus: „A megértés kérdés-válasz struktúráját abból az egészen egyszerű és triviális megállapításból kiindulva elemeztem, hogy minden mondat, minden kijelentés alapvetően csak akkor válik megértetté, ha^ úgy érthetjük meg, mint valamely lehetséges kérdésre adott választ." Befejezésül térjünk vissza a címben jelzett kérdésfelvetéshez: mennyiben újítja meg Gadamer a hermeneutikai hagyományt? Elsősorban abban a tekintetben, hogy számára a hermeneutika nem 24