Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Kassa Gabriella: Elmélkedés a filozófia státuszáról (Nietzsche után, szabadon)

elfogadják és újraépítik a társadalmat konstituáló értékeket és ideákat. Lehet megoldás ebben a helyzetben? Az egészen biztosnak látszik, hogy amennyiben az egyetemek szabad kezet kapnának, függetlenné válhatnának mindenfajta külső pozíciótól vagy meghatározottságtól, akkor éppen az önmaguk által meghatározott értékek és törekvések által korlátozzák magukat. Egyébként pedig, ha nem képesek meghatározni saját értékpozíciójukat, az azt jelenti, hogy egyszerűen követik a társadalom által bevezetett értékeket. Egyik esetben sem értelmezhető az említett magasabb fórum egy olyan külső nézőpontként, ahonnan a pozíciók megítélhetővé, ellenőrizhetővé válnak. Ami szükséges lenne, az nem a Nietzsche által a Bildung értelmében vett kultúra támogatása által adódó külső perspektíva. Amiről Nietzsche beszél, mint valódi kultúra, az individuumhoz tartozó életforma, és nem a társadalom vagy az egyetemek által közvetített pozíciók. A valódi, a Nietzsche által hiányolt kultúra ebben az értelemben reakció azzal a művelődéssel vagy képzéssel szemben, amely az egyetemeken helyet kap. igényt fogalmaz meg arra vonatkozólag, aminek lenni kellene. Ebben a helyzetben a következő nehézség adódik: elképzelhető és lehetséges az, hogy akik munkájuk szerint a társadalom normái által meghatározott tudást közvetítik, azok engedjenek teret a valódi kultúra számára? Más szóval, adódhat hely az egyetemi intézményeken belül kritikára, az alapok megkérdőjelezésére? Nietzsche úgy fogalmaz, hogy „a kultúra minden egyes emberönismeretének és önmagával való elégedetlenségének a gyermeke"/

1 Ehhez a tudáson túl szükséges a tudás korlátainak tudása is. Tudatában kell lenni a már megszerzetten túl annak, ami még teljesítésre vár, illetve ami afölött van. Aki ide eljut, az mind úgy szól: „valami magasabbrendűt és emberibbet látok önmagam fölött, segítsetek nekem, hogy elérhessem ezt, ahogy én is segíteni fogok mindenkinek, aki ugyancsak fölismeri és szenved tőle, mégpedig azért, hogy újra megszülethessen az ember, aki teljesnek és végtelennek érzi magát a szeretetben és megismerésben, a szemlélődésben és tudásban, valamint minden teljességével a természetben gyökerezik a dolgok bírájaként és értékmérőjeként."

4 Ez az ember tisztában van azzal, mi az, amit már tudással megközelített, ami még megközelíthető és aminek azon kívül kell maradnia, nemcsak tudása tárgyának, de céljának és lehetőségének tekintetében is. De mindez még nem elég. A kultúra 10