Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

is elutasít minden megszokottat, hogy a műből feltárulóba illeszkedve saját lényegét a létező igazságába állíthassa. Mivel a művészet megdönti az "eddigi" kizárólagos valóságát, a művészet alapítás. Ez a jellegzetessége három értelemben nyilvánul meg. Egyrészt bőség, szabad adomány. Ezzel együtt az adományozás az elrejtőzködő alapból, a földből való felhozás, ezért merítés is. Heidegger ennek kapcsán határozottan elveti a hagyományos zsenifelfogást. Az alkotóerő nála nem az "önhatalmú szubjektum zseniális teljesítménye". Ugyanis a megalapítás második jelentése a megalapozás. A költői kivetítés a "történeti jelenvalólétnek titkos meghatározottsága". Harmadsorban a művészet alapítás a kezdet értelmében. Heidegger a kezdet fogalmának a gazdag jelentéskörét villantja fel. Benne rejlik a közvetíthetetlenből való ugrás, de a kezdet előkészülete is. Ezenkívül a kezdet már a véget is tartalmazza. A kezdetet tehát el kell határolni a primitív kezdetlegességtől, amiből azután semmi nem fejlődik ki. A művészet alapításával a történetiség mozzanata is belép a heideggeri felfogásba. A történelem azonban nála nem események egyszerű kronologikus sorrendje: "Mindig amikor művészet történik -azaz ha jelen van a kezdet -, lökés támad a történelemben, a történelem először vagy éppen újra kezdődik."

3

5 A művészet tehát megalapozza a történelmet. így jutunk vissza az eredet kérdéséhez. A művészet a műalkotás eredete, a műalkotás ugyanakkor elválaszthatatlan az alkotóktól és a megőrzőktől, vagyis "egy nép történeti jelenvalólététől". A műalkotás ugyan autonóm, amennyiben nem lehet a dologszerűség felől meghatározni, azonban éppen a léttel való mély összefüggése, az igazság működésbe lépése tünteti ki a létezők sorában. A művészethez való viszonyulásunkban éppen az fejeződik ki, hogy tiszteljük-e az eredet lényegét, vagyis képesek vagyunk-e még odahajolni a léthez, vagy pedig csak az elmúlt megkövült tárgyait látjuk a műalkotásokban. Heidegger a nyugati kultúra művészetét azért bírálja, mert háttérbe szorul benne a lét. A művészet feladata ezért a modern korban éppen az, hogy leleplezze a technika mítoszát, felszabadítsa a művészetet a metafizika uralma alól.

3

6 A művészet történeti jellegének felvetése kapcsán magától kínálkozik a hegeli művészetfelfogással való egybevetés. Heidegger sem kerüli meg azt a híres hegeli megállapítást, hogy a művészet már nem a szellem legmagasabb rendű szükséglete. Ugyanakkor nem té95