Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

veszthető szem elől, hogy Hegel művészetelmélete egy metafizikai alapon végiggondolt művészetfilozófia, amelyben a művészet a magáról tudó gondolat elgondolt eszméjének érzéki megjelenése, amelyet szükségszerűen (a hegeli rendszerből következően) haladnak meg magasabbrendűnek tételezett formák. Heidegger viszont azért veti fel az eredet kérdését, mert a műalkotásban látja azt a lehetőséget, hogy ennek segítségével az ember visszataláljon a lét igazságához, amelyet a metafizika előtti korszakban még képes volt közvetlenül átélni. A metafizika korszakában uralkodóvá vált élmény és szépség fogalmak azután már nem hatolnak a művészet lényegéig. Az élmény Heidegger szerint az az elem, amelyben a művészet elhal. Ugyanis a metafizika korában a valóság nem más, mint az ember által létrehozott tárgyiság, a műalkotás pedig esztétikai tárgy, amelyre az esztétikai felfogás, az élmény irányul. Az igazság, amelyet a mű tár fel, végső soron nem érthető meg az önmagában vett szépségből és élményből. Ez a lényege Heidegger elutasító gesztusának a hagyományos művészetfelfogással szemben. Nem hinném, hogy Heidegger szuggesztív módon kifejtett művészetfelfogása egyszerű illusztrálásra szorulna. Mivel azonban ő maga is fejtegetéseinek középpontjába állít néhány művet és alkotót, remélhetően a következő rövidebb elemzés sem hat pusztán függelékként. A mű a Balázs Béla szövegkönyve alapján megszületett híres Bartók-opera, A Kékszakállú herceg vára. Választásom azért esett erre, mert zene, színpadkép és szöveg jelentése egyaránt a Heidegger által hangsúlyozott föld és világ vitáját sugallja. A helyszín, a Kékszakállú vára a maga súlyos és komor itt-létével titkokat elrejtőként van jelen. Az ajtók kinyitásával és bezárulásával, a férfi és nő dialógusában fokozatosan bomlik ki, majd zárul vissza önmagába a Kékszakállú világa. Először a kínzókamra mint a kegyetlenség szimbóluma, majd a fegyverkamra mint az erő jelképe mutatkozik meg elnem-rejtettségében. Azután sorra tárul fel egyre sugárzóbb fény kíséretében a kincseskamra, a virágoskert és a teljes birodalom. Az ötödik ajtó teljes kitárulkozásától azonban megindul a visszavétel, a könnyek tava után a hajdanvolt asszonyok világának elrejtettsége vonja a maga körébe Juditot, a vár újból és most már mindörökre sötét marad. A szövegkönyv bartóki interpretációjából tudjuk, hogy a zeneszerző a férfi és női lélek végzetes ellentétét akarta drámai élességben felmutatni ebben a történetben, a vita tehát itt közvetlenül is zajlik, a lét igazsága ennek során lép működésbe. Az igazság ebben 96