Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

ein Gespräch wir sind" - írta Hölderlin. A beszélgetésben pedig a döntő mozzanat nem csupán a beszélni tudás, hanem az "egymást hallani tudás" is. A hölderlini megfogalmazás váltja ki a következő kérdést: Mióta vagyunk beszélgetés? A válasz kulcsszavai a maradandóság, az idő és az istenek. A nyelv valami maradandót rögzít meg, ez azonban csak akkor történik, amikor az idő megnyílik a maga kiteijedéseiben (in ihren Erstreckungen sich öffnet). Az istenek azóta jutnak szóhoz, mióta beszélgetés vagyunk, ugyanakkor Heidegger hangsúlyozza, hogy az istenek jelenléte és a világ megjelenése a nyelv megtörténésével egyidejű. A beszélgetés itt kozmikus távlatokat kap. Az istenek megnevezése válasz arra az igényre, amely elé az istenek állítanak minket. Ők szólítanak meg bennünket. A költő azután éppen az, aki végrehajtja az isteneknek a megnevezését, aki a maradandót ragadja meg. Heidegger ezt a gondolatot az Andenken című vers befejezésével kapcsolatban világítja meg.

5 A költészet a "Maradandónak" (Bleibende) az "alapítása" (Stiftung). Az a paradoxon ebben a megközelítésben, hogy a maradandó látszatra a már meglévő, amit eszerint nem kell megalapítani. Mintha a költészet csak megjelenítené a valóság "készen talált" lényegét. Heidegger tudatosan kiélezi az itt megnyilvánuló ellentmondást, hogy ezáltal hangsúlyozza a költészet teremtő erejét. A költő nevezi meg az isteneket és a dolgokat. Ez azonban nem valami már előzetesen ismertnek a névvel való ellátása, hanem a "lényeges szó" kimondása. A létező így lesz ismert mint létező. A költészetnek a bonyolultból kell kikényszerítenie az egyszerűt, a létet kell megalapítania, illetve megalapoznia: "Dichtung ist worthafte Stiftung des Seins."

6 A maradandót, a mértéket, az alapot nem lehet a mulandóban, a zavarosban, a mértéktelenben, a szakadékban megragadni. A lét és a létező éles heideggeri szembeállításából következik, hogy az előbbit nem lehet levezetni az utóbbiból, a számítgató, kalkuláló ész ebben nem illetékes. A dolgok lényegét tehát szabadon kell megalkotni, az alapítás "szabad ajándékozás" (freie Schenkung). Ez egyúttal az emberi létezés szilárd megalapozása is a saját alapján. Az ötödik Hölderlin-idézet

7 Heidegger-olvasata az, hogy az ember saját fáradozásával szerezte meg "érdemmel teli" helyét a földön, mindez azonban nem nyúlik bele az emberi létezés alapjába. Az emberi létezés alapjában "költőiami az istenek jelenlétében való állást és a dolgok "lényegközelsége" (Wesensnähe der Dinge) által való megérintettséget jelent. A költészet így a történelem hordozó alapja, 83