Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

mintegy átvágva azt a bizonyos csomót, azt mondja: "az időbeli és az örök szintézise nem egy második szintézis, hanem az első szintézisnek a kifejeződése"

9

3 - azaz: az első szintézis egy más vonatkoztatásban kifejezve. Ez a szemléleti alap azonban rendkívül konzekvens önmagához, és csak látszólag jelenti a csomó elmetszését, s ez akkor látható, amikor időfelfogása következtében a "pillanat" fogalmát előtérbe helyezve egyben ezt is megváltoztatja; a viszonyulás problémáját döntően más pozícióba kényszerítve az "ismétlés"-t szembeállítja az "emlékezés"-sel, s ennek következtében a jövőt a múlttal, azt mintegy ontológiai alapra helyezve: "Ha nem lenne az ismétlés, mi lenne akkor az élet? Ki szeretne a múltbeli emlékirata lenni, vagy egy olyan tábla, melyre az idő minden pillanata egy új vonást tesz? Ki kívánná magának azt, hogy az újtól, a tovatűnőtől hagyja magát rászedetni, a lelket folyvást elégedetten elkényelmesíteni? Ha maga Isten nem az ismétlést választotta volna, akkor a világ sem létezne. Akkor vagy a remény csalfa terveit üldözné, vagy mindent visszavenne, hogy megőrizze magának az emlékezetben. Mivel nem ezt tette, ezért a világ létezik, mégpedig azáltal, hogy nem más, mint ismétlés, mert az ismétlés valóság, a létezés komolysága."

9

4 Az "ismétlés" tehát a "létezés komolysága". Mi ténylegesen azonban az "ismétlés"? Egyik oldalról egy olyan kategória, mely a legszorosabban tapad az egzisztenciához, s amely ezért alkalmas arra, hogy a vele szemben létező tradicionális gondolkodástól megkülönböztesse. Ez az avaiivrioic; -tan és a hegeli filozófia már vázolt gondolatmenete. Az "ismétlés" ugyanakkor egy praktikus, cselekvő viszonyt feltételez a tiszta, spekulatív megközelítéssel szemben, mely ha azt állítja, hogy minden megismerés "emlékezés", akkor ő azt mondja - mint ahogy a fenti idézetből is látható -, hogy az egész létezés "ismétlés"; s a megismerés passzivitást sugalló alternatívája helyett egy aktív, választások sorozatára, s az azt megelőző szorongató lét-helyzetre építő viszonyt feltételez, s ezt a nyughatatlanságot azzal szembe helyezi. A "szorongás" azért kap itt újra szerepet, mert az nem csupán az "első tett" (bűnbeesés) előtti állapotban van jelen, hanem általános értelemben minden egyes ember számára adott, a pillanatban tételezett választás előtt; s ezért lehet azt mondani, hogy lényegét tekintve - ahogy egyik kéziratban fogalmaz - a "jövő, a lehetséges felel meg neki".

9

5 Az ember szorong és választ, s ezzel a választásával egyben önmagát is formálja, önnön létezését a praxis szintjére emeli. V. Guard a ezt kiemelve ezért írhatja azt, hogy ez a viszonyrendszer két 71