Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

világon túli egzisztenciális lényegiség, ez dönt saját személyiségét illetően, ez képes a pillanaton keresztül a kontinuus és diszkrét mozzanatot is megőrizni, s választásának bázisát az "ész" világán kívül megtalálni. A feladat: ennek a választásnak erre az autentikus bázisára lelni egy impasszibilis világban, mely világ - ahogy ő fogalmaz éppen a leglényegesebb dolgok mellett megy el legkönnyebben

8

8, azokat figyelemre sem méltatva, miközben minden harsányság utat talál hozzá addig, az egzisztencia e világhoz való ironikus viszonyán keresztül őrizheti meg, s mint tudjuk, ez Kierkegaard esetében az egzisztencia felé tett első lépést is jelenti. Az egyes egzisztencia, a "választás" előtt állva, csak "kérdező" egzisztenciaként lehet valóságos, feszüljön e kérdés egy "individuum és a tárgy", avagy "az individuum és egy másik individuum közé"

8

9. A kérdéseivel egyedül maradt ember kételyeit a végtelenségig fokozva a paradoxon-x\dX találja magát szemben: azaz egyszerre Krisztussal és önnön egzisztenciájával. Krisztus ugyanis maga a "paradoxon"

9

0, hisz egyszerre örök (Isten), s egyszerre időbeli (ember), s Kierkegaard ugyanezt mondja az egzisztenciáról is, ám ami belőle igazán fontos, hogy ezt a "paradoxon"-t csak az "idő"-ben létező "időnkívülin" {pillanat) keresztül ragadhatjuk meg, mely lehetővé teszi a hozzá való viszonyt, azon át közelít hozzá az egyes egzisztencia, mint az örök és megismételhetetlen, ám egzisztáló isteni lényeghez. A "paradoxon" tehát időben tételezi az "örök" fogalmát

91 - s ez a pillanat. "A pillanat az a kétértelműség, melyben az idő és örökkévalóság egymással érintkezik, és ezzel az időbeliség fogalma tételeződik, ahol is az idő újra és újra bezáija az örökkévalóságot, s az örökkévalóság újra és újra áttöri az időt."

9

2 IV. Az ismétlés Mindehhez azonban egy másik momentum is hozzátartozik, amely döntően befolyásolja Kierkegaard-t abban, hogy a "jövőbeliség" (Tilkommende) bizonyos értelemben a "jelen" és "múlt" fölé helyeződik, s ez az ismétlés. A szintézis kapcsán korábban megfogalmazott kérdésre is éppen ezen keresztül kaphatunk választ, hiszen itt már a vonatkoztatás mikéntjéről van szó, s Kierkegaard a szintézisre visszautalva, ezzel 70