Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)
zisztencia létezésének a valóságát adja, mely visszavezeti őt a "lét urához", önnön létezésének alapjához. így tehát a "pillanat" nem az "idő" atomja (Platón, Szt. Ágoston), hanem az öröklété. "Az öröklét első visszatükröződése az időben, s egyben az első kísérlete is az idő feltartóztatására." 8 4 Az ugrások által egymáshoz kapcsolt pillanatok az időbeliségen belül nyilvános kiállást jelentenek a választási szituáció megteremtésére 8 5, az egzisztencia számára. Ebben különbözik az itt megfogalmazott "pillanat" az esztétikai élet pillanatától, mivel az esztétikai közvetlenség pillanat fogalma csak egyfajta vegetációt alapozhat meg, ahol a szellem még nem jelenvaló, s ahol ezért igazi "vagy-vagy" sem képzelhető el; ezért úgy is mondhatnánk: az erosz pillanatába süllyedő lélek csupán "agyoncsapja az időt", de igazából nem tör ki belőle. A választás itt otthonán kívül esik, a pillanatnyi elhatározással - ami így nem jelentheti a "döntést" - maga a személyiség nem változik, s az egzisztencia sem születik meg. A valódi választás, az autentikus létezés megfogalmazása a közvetlenségen túlhaladva az etikai színterén felvetődő, de valóságát egy magasabb lét-szférában nyerő szituáció megalkotásával tételeződik. Más dolog ugyanis, ha az ember "az, ami", és megint más, ha "az, amivé válik" 8 6. A döntés itt is a pillanatban létezik - amit az idő legfeljebb tönkre tehet - de nem egy másik pillanattal (szemben az esztétikai közvetlenséggel), hanem az "örök"-kel lép kapcsolatba az egzisztencia. "A jelenvaló az örök, vagy helyesebben az örök az jelenvaló, és a jelenvaló a beteljesedett. Ebben az értelemben mondták a latinok az istenségről, hogy jelen idejű (praesentes dii). (...) Az örök a jelenvalót úgy fejezi ki, hogy semmi múltbelit, semmi jövőbelit nem tartalmaz, s éppen ez az örök tökéletessége." 8 7. A "választás" (Kpibic;) itt azért lényeges, mert ezzel válik el az egzisztencia lét-pozícióját nézve a racionális megfontolások között való létezéstől; hisz döntése a "pillanat"-ra és nem az "idő"-re alapozott. Az "idő" ugyanis megszünteti a "pillanat" létét, s ezzel a "választás" lehetőségét is megszünteti. Az egzisztencia döntése tehát nem lehet halogatás, nem lehet racionálisan megfontolt választás. Nem lehet, hisz a racionális folyamat - mint az belőle fogalmilag is következik - már időtartamot feltételez. Az egzisztencia, ha a rációra támaszkodik, nem lehet jelenvaló a "pillanat"-ban, mert a racionális mérlegelés az időbe fojtja azt. Az egzisztencia a ráción túl (vagy egyáltalán: azon kívül) létező szférára alapozhat, a lélek belső hangjára, mely megtöri a külső viszonyok által rákényszerített "ésszerű valóságot". Az "alap" a tudatos 69
