Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)
végességéhez kötött, Ananké lányai kérlelhetetlenül pörgetik élete orsójának a fonalát, Atroposz szenvtelenül várja, mikor vágja át, ezzel véget vetve a földi létezés gyötrelmeinek. Az ember időben él, az "örök" időn kívül létezik 8 1: hogyan érintkezhet hát a kettő egymással? Az ember az időben találkozik azonban egy momentummal, melyet nem kerülhet el, hisz már Platón is azt mondja, hogy a létező a "múltból a jövőbe haladtában nem ugorhatja át a mostot" 8 2. Az ember tehát a "most"-ban él, nem kerülheti ki azt, s ezt lebontva azt mondhatnánk: nem kerülheti ki a pillanatot. A Platónra való utalás miatt meg kell jegyeznünk, hogy sokan pl. Theunissen - Kierkegaard szemére vetik, hogy a vűV és az e'^avtpvri^ összemosása által elferdíti a platóni gondolatmenetet, holott korántsem ez a lényeges, mivel az ő filozófiájában ez az eszmefutatás végig konzekvens önmagához, s az egzisztencia színterén mindkettő - a "most" és a "pillanat" - lényegileg ugyanazt jelenti, s érzésünk szerint Platónnak sem mond ellen, hiszen a döntő tényező itt is, ott is, hogy axop-oc; jellegű. Ha valami egyáltalán Kierkegaard szemére vethető, az inkább az, hogy az "örök" fogalmánál sem itt, sem pl. a disszertációjában nem figyel fel arra, hogy a görögöknek erre vonatkozóan két fogalmuk is volt, az egyik ou8ioc;, míg a másik aüov , mely mint tudjuk, nem ugyanazt jelenti; s erre nézve semmiféle distinkciót nem találunk nála. A jelen ("most") éppen a "pillanat" által fogható meg, amelyet talán akkor definiálnánk helyesen, ha azt mondanánk: a pillanat az időben létező időnkívüli. S ez maga is paradox. Az "idő"-ben, s ezáltal a "pillanat"-ban (vagy fordítva: a "pillanatában, s ezáltal az "idő"-ben) élő ember tehát kapcsolatban van egy "időnkívüli" mozzanattal is. Az "örök" pedig ugyancsak az "időn-kívül" létezik; így önmagából adódik a következtetés, hogy az életét a pillanatok sokaságában megélő ember, akit az egyik pillanatról a másikra az "ugrás" vezet át (hisz minden egyes "pillanat" az életben önmagában is teljesség), az időn-kívülivel (örök) az időben létező időnkívüli momentum (pillanat) által érintkezhet csupán. Mert ha az "idő" és "örök" egymással érintkezik, azt - nem lehet eléggé hangsúlyozni - csak az "idő"-ben tehetik 8 3, de azon belül egy tőle nem független, ám különböző mozzanat segítségével, mely benne van, és mégis időn-kívüli (akár úgy is definiálhatjuk, mint az "idő" meghatározása alatt álló "nem-létező", to jlxtÍ óv, hisz kiterjedés nélküli, hisz nem mérhető, hiszen fel nem osztható), és mégis az eg68
