Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

ben" (Aaden er drommende i Mennesket)

1

5. Az "ártatlanság" - s ebben egyezően nyilatkozik Hegellel, aki ugyanígy fogalmaz (Philosophie der Religion)

1

6 - az a tudatlanság, amely miatt az ember képtelen arra, hogy "jó" és "rossz" között különbséget tegyen. Ez az állapot a békés nyugalom állapota. Érdekes, hogy mennyire más ez az álláspont ahhoz képest, amit Kierkegaard 1848 végén naplójában, mint a "bűn" következményeire tartozót állítja elénk, mely az "eredendő bűn"-ből származik, s amellyel a konkrét egyes, a mi világunkban élő ember esik bűnbe: "A bűnnek, ahogy más helyeken is szóltunk már erről, két formája van: a gyengeség bűne és a kétségbeesés bűne. Kétségbeesésből az ember úgy lesz bűnös, hogy gyenge volt vagy úgy, hogy eléggé gyenge ahhoz, hogy bűnözzön. Ez utóbbi a tulajdonképpeni bűn. Erre mutat rá a kereszténység is, mivel a megbékélésről szóló tan tulajdonképpen a kétségbeesésre vonatkozik, a megbékélés ezt a kétségbeesést akarja megszüntetni; ezt csak a kétségbeesett ember érheti el, vagyis az, akinek szüksége van rá."

17 Nem egészen négy évvel később tehát már a "kétségbeesés" hajtja az embert a "bűn" felé. De mi készteti ezzel szemben az első embert a bűnre? Nem más, mint az "ártatlanság" állapotában felsejlő érzelem, a meghatározhatatlanság kényelmetlen érzése: a szorongás. A "szorongás" maga az "álmodó szellem". A "szorongás" egy "szimpatizáló antipáti a és egy antipatizáló szimpátia" (en sympathetisk Antiphatie og en antipathetisk Sympathie)

1

8. Nemcsak Ádám, de Ábrahám is ezt az érzést éli át a tett előtt, sőt Kierkegaard éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Mórija hegyen történtek kommentátorai éppen erről az érzésről feledkeztek meg.

1

9 A "szellem álmát" az a parancs zavaija meg, mely megtiltja az embernek, hogy a "jó" és "rossz" tudásának a fájáról egyen, mert azon a napon, amikor ez megtörténik, bekövetkezik felette a büntetés is, a halál. Ez a tilalom azonban több, mint problémás, s ezt nem csupán Kierkegaard, hanem például a fiatal éveiben meghalt Schleiermacher tanítvány, Leopold Usteri is világosan látta. (Entwicklung des paulinischen Lehrbegriffes mit Hinsicht auf die übrigen Schriften des Neuen Testaments, 1824.) Az ezzel kapcsolatos gondolatairól Kierkegaard elismerően jegyzi meg, hogy legalább a spekulatív megközelítés mellett/helyett más oldalról próbálja megragadni a problémát. A fő kérdés viszont az - s ebben Kierkegaard már nem követi Usterit hogy nem a tiltás váltja-e ki közvetlenül a "bűn"-t, illetve az arra való hajlandóságot az első em53