Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

berben, nem maga Isten helyezi-e ezáltal, mint intenciót azt az emberbe? A tilalom - állítja szembe ezzel Kierkegaard a maga gondolatait - a "szorongást váltja ki". A "szorongás" - ebben különbözik a félelemtől - nem valamitől, hanem a meghatározhatatlantól afficiált, s végső soron a "semmi" által kiváltott érzelem, és - jól tudjuk - ebben az esetben éppen a meghatározhatatlan van jelen, ugyanis az "álmodó szellem" nem tudhatja, nem értheti meg, mi az a "jó" és "rossz", nem értheti, mi az a "tiltás" és végül, de nem utolsósorban nem értheti, mi a "halál", hiszen számára az elmúlás irreleváns, értelmezhetetlen, legalább annyira, mint az a kifejezés - bár erre már Kierkegaard nem tér ki - : "az a nap". Napok, hónapok, évek - maga az elmúlás. Az első embernek érthetetlen fogalmak - hisz itt még nincs "idő". A "szorongás" csak a "valami

"-nek a lehetőségét, a "választás" és a választáson keresztül a "szabadság" lehetőségét teremti meg számára. Nem ért, csak sejt, és szorong ettől a sejtéstől. Olyan, mint Narkisszosz, aki nem látott soha senkit, még önmagát sem, csak Ekhó hangja üldözte egyre tovább - vissza önmagához - s akinek mégis azt súgja az istenség, hogy hosszú élete lesz, ha nem ismeri meg önmagát. A másik isten viszont még szentélyének bejárata fölött is ezt a felszólítást hirdeti: ismerd meg önmagad! Mit tehet hát? Sem egyik, sem másik jóslatot, parancsot nem érti - szorong. Tudjuk, cselekvése előbb önkéntelen (hisz első pillanatban tükörképét is "valami" másnak véli), cselekedetei csak később válnak fájóan tudatossá: választ, és immár önkéntesen megy a mások által, de számára kijelölt úton. Bár az első ember története más, de a nem-értésből fakadó érzése hasonlatos hozzá. Benne a "szellem" van jelen, s ébred magára éppen e tiltás által az egyesben. A szellem, mely elsődlegesen a testi és lelki szintézise. Másodlagosan - ezt később fogalmazza meg - az időbeli és örök szintézise. Míg harmadrészt - s ezt már 1849-ben írja

2

0 a szabadságé és szükségszerűségé. A "szellem" zavara voltaképp a "szorongás", az az érzés, melyben nem tud igazán eligazodni, sejti, hogy számára valami döntő "lehetőség" fogalmazódott meg a "tiltás" által, ám nem ismeri az alternatíva oldalait, s így tanácstalanul várakozik a választás helyett. Ez a reális alternatíva pedig nem más - ha Kierkegaard szellemében nézzük — mint a szintézisteremtés előfeltételeinek az alternatívája. "Az ártatlanságban Ádám, mint szellem, mint álmodó szellem voltjelen. A szintézis ezáltal lesz valóságos, mert az összekötő éppen a szellem lenne, ámde ő még nem tételezett. Az állatoknál a nembeli 54