Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

rendszerben végrehajtott mozgássorozatot jelent, amely nem releváns a valóságos, a nem potenciális élettel teli világra nézve.

1

1 Az "első bűn" tehát egy ilyen minőségi meghatározottság, mellyel ezért a kvantitást kereső tudomány nem is megy semmire. Azért sem tud vele mit kezdeni, mert számára értelmezhetetlen, hogy az "első bűn" egyben "eredendő bűn", mivel ezzel nemcsak az első ember, hanem az egész emberi "nem" is bűnbe esik, s egyáltalán, csak ettől a tettől kezdve beszélhetünk úgy emberi nemről, mint individuumról. Az emberi azért is különbözik az állati nemtől, mert az képtelen a bűnre, nem is hoz létre egyetlen individuumot sem, bár ezer és ezer generációt tartalmaz, de soha sincs benne és nem is lesz egyetlen személyiség sem. Ennek analógiájára, ha a második ember nem a bűnbeesés folytán született volna meg, nem az első embertől származott volna (aki egyébként csak azáltal "első", és csak azáltal "ember", hogy van második, harmadik stb. "ember"), hanem például egy megismételt teremtés által, akkor ő is egy "üres ismétlődés" (tom GjentagelseY

2 lenne, s nem individuum; mert akkor éppúgy nem lenne "nem", mint ahogy individuum sem. A bűnbeesés azonban úgy válik egy új minőségi meghatározottsággá, hogy közben az első ember ezzel egyben elveszít valami mást - s ez az ártatlanság (Uskyldighed) - ; s azt, mivel ő maga egyben az emberi "nem" is, nem csupán ő, hanem vele együtt minden egyes individuum elveszíti. A veszteség azonban egyben nyereség is, ha visszagondolunk arra, hogy épp ezáltal teremtődik meg az egyes ember számára az egzisztálás feltétele, s ebben az értelemben mondhatjuk ki azt, hogy a "vallási egzisztencia" egyik lényege, hogy bűnös egzisztencia. (Mint látni fogjuk, a "vallási egzisztencia" tartalmának ez csak egyik oldalát jelenti, mely majd kiegészül a másik, a hit által jelölt oldallal.) A veszteség tehát az "ártatlanság" elvesztése. Ahhoz azonban, hogy pontosan tudjuk, mit nyer az első ember és vele együtt az egész emberi "nem", tudnunk kell, mi is az, amit elvesztett. Az "ártatlanság" semmiképp sem lehet "semmi", mert a "semmi" nem veszíthető el, csak a "valami" (ezzel állítja szembe Kierkegaard Hegel megjegyzését a közvetlenségről /Unmittelbarkeit/

1

3, mely szerinte valóban "semmit" /sem/ jelent); nem lehet azonban valami "tiszta tökéletesség" sem, amelyre feltétlenül vágyakoznunk kellene, hisz a "visszavágyódás tulajdonképpen egy új bűn, mellyel csak az időnket vesztegetjük"

1

4, de nem is "tiszta tökéletlenség". Az "ártatlanság" tudatlanság, az az állapot, amikor a "szellem még álmodó az ember52