Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

Ha a "bűn" kérdését közelebbről megvizsgáljuk, akkor ismét csak az eredet kérdésével találjuk szembe magunkat: honnan származik, honnan ered a "bűn"? Ebben az esetben szó szerint valóban az eredet problémájáról van szó, hisz itt az "eredendő bűn" kérdése kerül elénk, melyre nézve Kierkegaard Schleiermacherrel {Der christliche Glaube)

8 közös nézetet képvisel, miszerint ez a "bűn" nem csupán az eg^es egzisztencia, hanem az egész emberi "nem" összbűne, ill. az első ember tettével - ez az "első bűn" - azzá tágul. Mivel az "idő" származtatása ezzel összekapcsolódik, első lépcsőként a "bűn" problematikáját kell megvizsgálnunk, összefüggésben a "bűn" előtti állapot {szorongás) kérdésével, s csak azt követően térhetünk rá a platóni és hegeli időértelmezés tükrében az első, igazán az egyes egzisztenciára alapozó időfelfogás taglalására. "Idő" és "bűn" tehát egymással szorosan összekötött, mindehhez járul az a kérdés, hogy vajon identikus-e a "szorongás" fogalma az "eredendő bűnnel", s hogy ezt megválaszoljuk, az első ember bűnbeesésének a folyamatát kell előbb megértenünk. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk "első bűn" alatt, s az mennyiben különbözik az "eredendő bűn" fogalmától. Az első dolog, ami feltétlenül kiemelésre érdemes, hogy Ádám "első bűne" egy független, nem-előfeltételezett bűnösség, mely egyszerűen az ő saját tettének a következménye. Mindenki más "első" bűne viszont olyan bűnösség, mely az egyes saját felelőssége mellett az ő bűnét feltételezi, azon az alapon, hogy az első ember tettének mélyebb alapja - ami egyébként az emberi egzisztenciához tartozik -, hogy "ő egyszerre ő maga és az egész emberi nem"

9. Az "első bűn" (mármint Ádám bűne) tehát egészen más, mint általában egy bűn, mely akár az individuális élet pillanataira vetítve elsőnek is mondható, mivel az első ember, első bűne egyben eredendő bűn, egy "minőségi meghatározottság", egy új minőségi lét-helyzet megteremtője és eredője. Ez a minőség egyben egy új módszert is talál magának, mely által valóságához való viszonyát értelmezi, s ez a módszer az igazi kvalitást célozza (s itt Kierkegaard nyilvánvalóan a hegeli dialektika ún. minőségi meghatározottságaira utal, melyek azért látszat-minőségek, mert - szerinte - folytonosan a mennyiségbe vesznek el), s ez lesz az általa oly nagyra tartott és sokszor különös hangsúllyal kiemelt distinkció a már tárgyalt kétféle dialektika között.

1

0 Ebben a döntő tényezőt az átmenet (Übergang) és az ugrás (Spring) közötti különbségtétel képezi. A "közvetítés" (Vermittlung) révén előidézett átmenetek sorozata egy, a logikai 51