Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Tóth Balázsné: Etikai világkép és erkölcsi értékek Brandenstein Béla etikájában

Windelband, Rickert; a magyar Varga Sándor); de tekintélyes tábora van annak a felfogásnak is, amelyik az értéket a valóságból eredezteti. Brandenstein Béla ide tartozik. "... Valóság, illetőleg valóság komponens és érték azonosan egy és az értékellenesség valósághiány, fogyatékos valóság." - írja a "Bölcseleti alapvetésében.

7 Még jobban bizonyítja ezt az Etikájából vett fogalmazás: "Értéknek nevezzük azt a realitást, azt a pozitívumot, amit éppen e realitása, e pozitivitása folytán becsülünk."

8 Érték és valóság szétválasztása tehát nem indokolt. A valóságból értéknek kell lenni, az érték pedig megvalósulását igényli. Valamit meg kell tennem, mert az a helyes, az a jó. Az érték tehát mint valami megvalósulást igénylő jelenik meg: olyasmi, ami még nincs, de lennie kell. "így azután rájövünk, hogy teljesen értékmentes valóság egyáltalában nincs, sőt, hogy maga a valóságos lét is igen mély értelemben máris értéknek nevezhető, amely "jobb" mint a nemlét, mert a maga realitásában mindig már egész sor logikai vagy esztétikai vagy gyakorlati értékvonást tartalmaz. Másrészt bizonyos, határozottan értéknek elismert tulajdonságoknak, mint a hasznosságnak vagy a kellemességnek, egyenesen csakis mint valóságvonásoknak van értelmük."

9 Értékközömbös valóság tehát nem képzelhető el, hiszen a használati tárgyakat már dologi létükben úgy alkotjuk meg, hogy hasznos, értékes legyen, jó legyen. A Magyar Filozófiai Társaság Valóság és érték címen tartott vitaiilésén (1939) Brandenstein Béla hozzászólásában rámutatott arra is, milyen szempontok mutatnak a valóság és érték kettősségének irányába. Ez az úgynevezett abszolút értékekhez — a jó, az igen, a szép - kapcsolódik. A számunkra adott valóság ugyanis változó, mulandó, az abszolút értékek pedig örök változatlanok. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a változó, mulandó valóság is hordozhat abszolút és örök értékvonásokat, például felvillanthat örök szépséget egy szobor, egy zenemű, egy tánc stb. Az abszolút értékek azonban - jóság, szépség, igazság - nincsenek a maguk "ősi teljességében" közvetlenül adva számunkra - csupán szellemünkben posztulálható a teljességük. Másrészt pedig a változó létből is vissza lehet következtetni a filozófus szerint egy szükségképpen létező, változhatatlan ősvalóságra. Ezen ősvalóság értékmeghatározottsága örök, változatlan és teljes, így egybeesik az abszolút értékek időtlen teljességével. Az érték és valóság között feltáruló szakadék tehát csak látszólagos, - foglalja össze zárszavában Brandenstein. 29