Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

tősége és parancsa. Belőle fakad az erkölcs örökös feszültsége, amit semmilyen teljesítmény vagy eredmény nem képes megszüntetni. Az erkölcsöt nem lehet megvalósítani. Célja nem érhető el, mert elérésének ténye magát az erkölcsöt szüntetné meg. Az el nem érhető erkölcs nem más, mint egy örök folyamat, alkotás. Az erkölcsi alany mindössze egy pont az örök fejlődés vonalán, aki folytonos mozgásban a realitás fölé akar emelkedni, a valóságot akarja meghaladni. A kell "örök dinamizmusa", az új immanens értékek tartalma a nemesség fogalmában fejeződik ki. A nietzschei erények tartalmát az életintenzitás, az ösztönösség, a hatalmi akarat, az önzés, a becsvágy, a harciasság, az erő, a bátorság, a játékosság, a kockázat és a szenvedés vállalása, valamint az egyéni sajátosság és a magányosság adják.

24 Az immanencia is küzdelmet követel. Tragikus keménységet kíván meg az erkölcsi lénytől. A lelki nemesség, az immanens erények nem kevesebbet, sőt többet követelnek, mint a transzcendensek. Az erkölcs végső kérdésére nincs egyértelmű felelet. Az erkölcs az egyensúly örökös, de egyben "reménytelen hajszolása". Az erkölcsi lény helyzete azért tragikus, mert az erkölcsnek megfelelni nem lehet. Bármennyire törekszik a kell-ek megvalósítására, rá kell döbbennie, hogy minden cselekvése elégtelen, hiányos. Célja a bűntől való megszabadulás, eredménye a céllal ellenkezőleg újra és újra a bűnhöz vezet. Ennek a tragikumnak a felismerése - Révay szerint a reális erkölcsi tudat. Ezt a tragikus élethelyzetet önként el kell fogadnia az erkölcsi személynek. Le kell mondania az élet biztos alapjainak kereséséről, helyette vállalni kell a kockázatot, az áldozatot. Az élet biztos alapjainak a feladása nem jelenti a cselekvést meghatározó külső bázis teljes feladását, ellenkezőleg, az egyénnek a "kell" állandóan fennálló tartalmából mindig újra fel kell fedeznie az eredendően ellentmondó tartalmak közt azt, amely konkrét feladatként az általa történő megvalósítást igényli. Az "optimális erkölcsi helyzet" akkor áll elő Révay szerint, hogyha az erkölcs tartalmát mindenféle moralizáló okoskodástól nemcsak függetlenül, hanem egyenesen azok ellenére munkáljuk ki magunkban. "Az erkölcsösségért való erkölcsösség, a folytonosan önmagára visszasandító reflexív erkölcs gyakran inkább csak látszatra és az érdemre spekulál, könnyen vezet csaláshoz és önámításhoz."

2

5 Az erkölcsi alanynak a jót nem a jóságért, hanem önmagáért kell szolgálnia. Mivel az erkölcs végső kérdésére többféle válasz is adható, nem határozható meg egyértelműen a jó és a rossz. Ha ez igaz, akkor le21