Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

hetséges, hogy jó és rossz helyet cseréljenek egymással. Akkor viszont minden immoralizmus egyben moralizmus is. Révay megállapítja, hogy elvi immoralizmus lehetetlen, mert az immoralizmus nem mindenféle erkölcs elvetését jelenti, hanem csak egy meghatározott morál megtagadását, egy új megfelelőbb morál érdekében. Az immoralizmus, az erkölcsellenesség, nem elvi tagadása az erkölcsnek, mert ez is kötelez valamire, ha többre nem is, legalább a régi erkölcs elvetésére. Az ellentétben álló régi és új erkölcs kelltartalmai egyformán igényt tartanak a megvalósulásra. De az eltérő kelltartalmak egyidejű fennállása nem relativizmushoz vezet, hanem annak elismeréséhez, hogy a különböző moralizmusok egyaránt érvényesek. Révay szerint a különböző kell-ek egyidejű fennállásából nem arra következtethetünk, hogy az egymással szembenálló moralizmusok mindegyikének igaza van, hanem csak arra, hogy mindegyiknek van igaza, tudniillik részleges igazsága. Arról van itt szó, hogy az önmagával azonos erkölcsi jó több oldalról is megközelíthető. Az egymással szembenálló moralizmusok vagy világnézetek mindegyikének van tehát igazi erkölcsi alapja. Ha ez igaz, akkor az egyetlen erkölcsi jóból keletkező különböző lelki élmények eltérésük ellenére objektíve helyesek lehetnek. Ezen a ponton jut el Révay a szintézis lehetségességének a felvetéséhez. Lehetségesnek tartja, "hogy moralizmusok és immoralizmusok egymást-váltogatása, dialektikus történelmi küzdelme nem is egyéb, mint bizonytalan, bukdácsoló közeledés a valóság fölötti, időtlenül érvényes erkölcs irányába". (Az én kiemelésem — K. F.) A moralizmusok részleges igazsága fölött "ott trónolhat még maga az igazság, a tézis és antitézis fölött ott ragyoghat a szintézis".

2

6 Az új etikának az a feladata, hogy az antitéziseket "filozófiai kezelésbe" vegye: "ezzel a szintézist készíti elő, a közöst, az egyetemest, az igazságot és a kibontakozást szolgálja".

2

7 A személyiségetika, bár felfedi az erkölcs antinómikus természetét, mégis elismeri, hogy van az erkölcsnek olyan mozzanata, ahol az ellentétek szintézise elképzelhető. Révay korában ez az új etika még csak a negatívumhoz jutott el, nem fogalmazta meg pozitív álláspontját. Ennek az állásfoglalásnak a küszöbéhez jutott el utolsó - már csak halála után megjelenő - cikkében. Tragikus halála megakadályozta felismeréseinek továbbgondolását. Révay úgy vélte, hogy az új etika még pozitív válaszok híján is óriási jelentőségű, mert a bizonytalanságával, önmarcangoló tépelődéseivel ráirányította a fi22