Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

kapcsolatos kompetencia - igényből meríti alapját. Az esztétika így egy szélesebb körű megértés-igény. Azaz: annak a tünete, hogy a művészetet már nem értik. Természetesnek fogadjuk el, hogy a művészet megítélése koronként változik. Természetes, hogy a társadalom művészettel kapcsolatos szükségletei változnak. Egy valami tűnik (napjainkig leginkább) állandónak; maga a művészetre irányuló reflexió. Maga a reflexió pedig a nem-benne-lét, mégis a benne-lét akaratával, mert visszahajlási jelez; a művészethez, de a hajlás mozdulata elárulja, nem vagyok benne abban, ami felé hajlok. Ez a művészet pozícióvesztésének pillanata. Az esztétika egyben a művészi megérteni akarás gesztusa is. A közvetítő. Az esztétika létjogosultsága bizonyítja a nembeliség elvesztését a művészetben. A művészet meghasonlik társadalmi létében. A műalkotás közönsége az eredeti létmegértés-műértés helyett az esztétikai értelmezés pótlékával kárpótolja magát. A közvetlen műélvezés, közegben-lét helyett egy új viszony jelenik meg a műalkotást illetően, ez pedig az esztétikai viszony. A nem-benne-lét a tudományok választott módszere, illetve a tudományosság látszatát kelteni akaró attitűd, manőver. Az esztétika, midőn az "emberi érzékelés" tudománya lett, (a baumgarteni, gnoszeológiai inferior értelmében) törekedik a tudományosságra, ami mindig fokozott távolságtartást jelent. Félreértés azt hinni, hogy a mű értelmezésekor a tudományos értelemben vett távolságtartás lehetetlen. Emellett azonban elkerülhetetlen a belépés a műbe. Fel kell tenni a kérdést: hogyan lehetek objektív, mert az objektivitás absztrakciót, nevezetesen a személy elvonását kívánja a vizsgált tárggyal való viszonyában, ami a műalkotás esetén speciális eset, hiszen a műalkotás eredeti szándéka szerint eleve bele akar vonni engem a maga saját világába, nem azt várja el tőlem, hogy vizsgáljam, hanem hogy vele-benne éljek. Ha az esztétika tudományos igénnyel lép fel, akkor axiomatikusnak, logikusnak, ellentmondásmentesnek, s objektívnak kell lennie. Csakhogy az objektivitás ellenállás, kívülről szemlélt (ob-iecta). Ami nem záija ki a műalkotás elméleti reflexióit, de implikálja a műalkotás tárgyához való szubjektíven erősen színezett viszonyt. Az objektív esztétika nem tűri a szubjektív jelentéstartományokat (ezt a befogadáslélektanra hagyja), ellenáll a szubjektívnek, mert objektivitásával akarja igazolni magát. 102