Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

magyaráz politikát, gazdaságot és társadalmi konfliktust. S ez nem "bal"- vagy "jobboldal", hanem az életkor"(5). 1968 mítosza azután úgyszólván észrevétlenül szertefoszlott. Ezen nincs csodálkozni való. Bár az ifjúság bír politikai jelentőséggel, az ezzel kapcsolatos túlzott remény és illúzió irreális törekvést s végletes felfogást tükröz. A politikai ambíciók túlértékelése azután az ellenkező végletbe fordul az 1970-es évtizedben. Az ifjúságot totális kiábrándultsággal, mélységes pesszimizmussal jellemzik(6). Ez a végletpár, sajátos "csöbörből-vödörbe" esés, sajnos, a hazai ifjúságpolitikában is megtalálható. Ha az utóbbi két-három évtized ifjúságpolitikai fejleményeit vizsgáljuk, lehetetlen észre nem venni, hogy két korszak, két, egymásnak feszülő koncepciója ütközik meg. A Kádár-érát — témánk szempontjából -- leginkább az ifjúság politikai meglovagolása (politikai-ideológiai kisajátítása) jellemzi. A jelenlegi politikai kurzus (legalábbis a kormányzat tevékenységének eddigi szakaszában) pedig azzal tűnik ki, hogy politikailag-társadalmilag magára hagyja az ifjúságot. A Kádár-rendszer — mely végső soron a sztálinizmus jól becsomagolt, tehát könnyebben eladható formája — felfedezi ifjúságát, ám azon nyomban kiskorúsítja is. Ezt a kettősséget az MSZMP 1970-es ifjúságpolitikai határozata félreérthetetlenül jelzi. A dokumentum rádöbbenti a társadalmat: létezik nekünk egy izmosodó, sajátos értékekkel rendelkező ifjúságunk, amely nemzedékre külön figyelnünk kell s gondjaival, érdekeivel s céljaival megkülönböztetett módon szükséges foglalkoznunk. A politikai állásfoglalás jótékony hatásaként az ifjúság helyzetének, életkörülményeinek segítésére egész sor állami, párt és társadalmi intézkedés születik (Ifjúsági Törvény, Állami Ifjúsági Bizottság, Ifjúságkutató Csoport létrehozása, új, állandó ifjúsági műsorok beindítása a rádióban és a televízióban, új ifjúsági folyóiratok, lapok születése stb.). Mégis a fiatalok érdekében hozott valamennyi intézkedés hitelét és hatékonyságát lerontja az a politikai mentalitás és gyakorlat, hogy ez a rendszer valójában lekezeli a fiatalokat s alárendelt függőségbe löki őket. A szocialista állampárt, a maga paternalisztikus, atyáskodó-gyámkodó berendezkedésével, államvallássá torzított ideológiájával fordul az ifjúság felé. S minden javat, melyeket szétoszt, kegyként adományozza oda. A szerető-gondoskodó magatartásért cserébe azt várja a fiataloktól, hogy illedelmes állampolgárokként tagológjanak be az adott politikai-társadalmi rendszerbe. Sőt, folytassák apáik, nagyapáik — úgymond — szocialista építőmunkáját. Hogy ezenközben valójában mit éreznek-gondólnak maguk a fiatalok, arra már nem kíváncsi a politika. Az ifjúság helyzete lényegesen nem változik, s ráadásul még meg is alázzák. Nem véletlen, hogy ez a társadalmi csoport (is) kezdi mindjobban kényelmetlenül érezni magát, s keresi az elégedetlenség és tiltakozás 50