Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

csatornáit. Kétségtelen, hogy a Kádár-rendszer összeomlásában az ifjúság elégedetlensége és kritikája — sok más tényező mellett — jelentős szerepet játszik. Azt gondolhatnánk, napjainkban már egészségesen alakul a társadalom és ifjúság viszonya. Sajnálatos, de tény, ez a kapcsolat ma sem megnyugtató. Mindenesetre üdvözlendő, hogy a jelenlegi kormányzat megpróbál szakítani a korábbi időszak végletes ifjúságpolitikájával Nem minden politikai csatározás nélkül, de végül is belátja az új politikai vezetés, hogy az ifjúság politikai-ideológiai terrorizálása veszélyes stratégia. A fiatalokat nem okos dolog kényszeríteni arra, hogy mechanikusan, minden kritika nélkül — mint arctalan bábuk ~ alkalmazkodjanak az adott politikai (és ideológiai) irányvonalhoz. A politikai akarat mindenáron való s kizárólagos érvényesítése csak ellehetetleníti hatalom és ifjúság kapcsolatát, s legföljebb külsődleges és ingatag igazodást válthat ki a fiatalokban. Miközben ezt a buktatót elkerüli a jelenlegi politika, más vonatkozásban -- a fenti veszélyforrás hátulütőjeként — ismét elhibázottá válik, már ami az ifjúsággal kapcsolatos hozzáállásának kérdését illeti. Ugyanis megpróbál teljesen kivonulni a fiatalok életéből. Legalábbis úgy viselkedik, mintha nem érzékelné, milyen súlyos gondokkal birkóznak ma a fiatalok. Mintha különösképpen nem törődne velük, hagyja őket, küszködjenek egyedül nagyhorderejű problémáikkal; a fiatalok "főhetnek saját levükben", a politika támogatására egyáltalán nem vagy nem számottevő mértékben számíthatnak. Anélkül, hogy részletesen vizsgálni s bizonyítani tudnám itt ezt az állítást, csak arra emlékeztetek, hogy a kormány új, hároméves intézkedési terve (a gyerekek és a fiatalok jövőjének alakítására) tele van homályos, bizonytalan utalással, ahelyett, hogy világosan rámutatna a szükséges pénzforrások biztosítására. Arról nem is beszélve, hogy jórészt a korábbi rendszer frazeológiáját használja. Az ifjúság önmagára találásáért A jelzett két út (két koncepció) egyike sem követhető büntetlenül. A mindenkori politika számára ugyanolyan végzetes lépés a fiatalok valamennyi gondolata, érzése, magatartása feletti uralom, mint a róluk való lemondás, problémáik iránti közömbösség. A politika ne gyámkodjon az ifjú lélek és szellem felett, de úgy se tegyen, mintha semmi köze, kötelezettsége, felelőssége nem lenne az ifjúság sorsának alakulásához. A "Kié legyen az ifjúság?" kérdésre csak egyféle válasz adható. Semmilyen politika és ideológia nem számíthat arra, hogy övé az ifjúság. Legalábbis tartósan és megalapozottan biztosan nem. Az ifjúság legyen önmagáé De hogy az ifjúság önmaga lehessen, ahhoz szükséges — saját akarata és aktív közreműködése mellett — a politika és az egész társadalom hathatós, azaz jól érzé51