Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

nyos fejlődés új helyzetbe hozza az ifjúságot, s ennek megfelelően új megvilágítást ad az ifjúsági kérdésnek. A civilizatórikus követelmények — sok más mellett -azt jelzik, hogy egy termelőegység csak akkor válhat korszerűvé, ha a termék, a technológia, a munkamód bevezetése pillanatában már elkezdik a továbbfejlesztés munkálatait. Azaz a termékszerkezetet, a gyártási technológiát, a munkaszervezést ma már többször át kell alakítani, akár egy nemzedéknyi időtartamon belül is. Társadalmi hatását tekintve, s mindez könnyen belátható, roppant megnehezül a gyakori átálláshoz való emberi (dolgozói) alkalmazkodás. Az újra mindig kész és képes fiatal dolgozó elvileg és társadalmi tendenciájában nézve, könnyebben, gyorsabban és kisebb lelki-idegi megrázkódtatással igazodik a fejlődés mai üteméhez, mint a felnőtt vagy idősebb korú dolgozó. Ugyanis az ifjú számára ez a világ jelenti az első és természetes életközegét, melyben tevékenykedhet, élhet, boldogulhat. Az idősebb ember viszont csak abban az esetben követheti a fejlődés dinamikáját, ha először legyűri magában a korábbról elsajátított, megtanult, már beleivódott termelési ismereteket, munkafogásokat, tapasztalatokat. Ez pedig az egyik legnehezebb — ha nem a legnehezebb — emberi próbatétel. Azt hiszem, legfőképpen ez az objektív fejlemény húzódik meg az ifjúság jelenlétének fölerősödése mögött. Elsősorban ezért növekedik társadalmi jelentősége; s ezért szükséges társadalom és ifjúság viszonyának kérdését (is) újragondolnunk. Ha pedig változik, ez esetben fokozódik a fiatalok társadalomban betöltött szerepe, akkor kívánatos is reagálni a fejleményre mindazoknak, akik valamilyen módon foglalkoznak az ifjúsággal. Nyilvánvaló, a politika, az ideológia és a politikai köztudat feladata és felelőssége kiemelkedik mind közül. Azt gondolom, a politikai gyakorlatban, az ifjúságkutatásban és a közvéleményben lényegileg háromféle ifjúságfelfogás és -megközelítés különíthető el. Önkényesen, de jobb szó híján, moralista, ideologikus és ifjúságcentrikus szempontú nézetnek nevezem ezeket. A világgal való béke megszegése A moralista megvilágítás a legismertebb, legelterjedtebb, mondhatnánk, klasszikus értelmezés, mely — szójátékkal élve — egy klasszikus gondolatára épül. A kiváló görög filozófus, Szókratész mondja, az ifjúság szereti a mámort, kedveli a fényűzést, rossz a modora, visszafelesel szüleinek és fecseg akkor, amikor dolgoznia kell. A szokratészi dörgedelem úgy hangzik, mintha egy mai, megrögzött apa vagy nagyapa szapulná a mostani fiatalokat. S mi mást bizonyít ez, mint azt, hogy a fiatalokkal minden társadalomban és minden korszakban voltak (vannak és lesznek) különféle, jellegüket tekintve, erkölcsi problémák? Lényegében a nemzedékek kö47