Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

zötti konfliktusokról beszélhetünk: az ifjúság örök vonása, hogy tiltakozik a mindenkori felnőttek, az úgymond hivatalos társadalmi normák, elvek, szokások ellen. Az öltözködéstől kezdve a nyelvhasználaton át a szexuális szokásokig. Az erős kritikai készség, az új utak, elvek szüntelen keresése pedig rendre ki is vívja az idősebbek haragját és ellenállását. A nemzedéki ellentétek természetrajzát, nézetem szerint, megintcsak bölcselő adta meg a legpontosabban. Hegel gondolatát ezúttal célszerű lesz részleteiben idézni, kérve az Olvasó türelmét. "Az ifjú a szubsztanciális általános felé fordul. Eszménye már nem, mint a férfiúnak, egy férfi személyében jelenik meg, hanem ő azt ilyen egyediségtől független általánosnak fogja fel. Ennek az eszménynek azonban az ifjúban még többé vagy kevésbé szubjektív alakja van — akár mint a szerelemnek és a barátságnak, vagy egy általános világállapotnak... Az ilyen eszmény szubsztanciális tartalmának e szubjektivitásban nemcsak annak ellentéte rejlik a létező világgal, hanem az az ösztönzés is, hogy az eszmény megvalósítása által megszüntesse ezt az ellentétet. Az eszmény tartalma a tetterő érzését kelti az ifjúban: ezért ez hivatottnak és képesnek érzi magát a világ átalakítására, vagy legalábbis arra, hogy a neki kizökkentnek látszó világot újra helyrehozza... így szegi meg az ifjú a békét, amelyben a gyermek él a világgal. Emiatt az eszményére való törekvése miatt az ifjúság a nemesebb érzület és a nagyobb önzetlenség látszatát kelti, mint amilyen a ... férfiúban mutatkozik..., a férfiú nem elfogódott többé különös vágyaiban és szubjektív nézeteiben, és nemcsak személyes kiképzésével van elfoglalva... Az ifjú, aki eddig csak önmagának dolgozik, most, hogy férfiúvá válik és a gyakorlati életbe lép, kénytelen másokért tevékenykedni és részletekkel foglalkozni (Kiemelés tőlem. K. S.). Bármennyire a dolog természetében rejlik is ez — mert hiszen, ha cselekedni kell, a részlethez kell továbbmenni —, az embernek az, hogy részletekkel kezd foglalkozni, mégis nagyon kínos lehet..., a férfiú ... egészen ésszerűen cselekszik, ha elveti a világ teljes átalakításának tervét, s személyes céljait, szenvedélyeit és érdekeit csak a világhoz való csatlakozásban igyekszik megvalósítani"(3). A szövegrészből világosan kiderül, Hegel nem önmagában s nem metafizikusán szemléli az ifjúságot, hanem belehelyezi a nemzedékek sorába. A gyermek érdeklődése és egész tevékenysége még megoszlik a játék és a tanulás között. A világhoz való kapcsolata naiv, konkrét személyeken nyugvó, alapvetően békés viszony. A férfiú (felnőtt ember) pedig már a valóság saját (belső és objektív) összefüggései alapján dönt, a világ "rideg" törvényszerűségeit akceptálja, felelősen, megfontoltan cselekszik, és kialakul benne a másokért való gondoskodás készsége s képessége. A kettő közötti fájdalmas átmenet az ifjúkor. Az ifjú létrehozza magában az általános eszményi képét, ami mindig nekifeszül a konkrét valóságnak. A fiatalem48