Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Hársing László: Hit és racionalitás
szik. Ez az okoskodás logikailag nem konkluzív, de pszichológiai értelemben lehet az. A végtelenből magyarázzuk a végest. Megfeledkezünk azonban, hogy a végtelen gondolati konstrukció, amelynek a léte is pusztán gondolati feltételezés. b) Az ember olyan lény, aki a teljességre, a beteljesülésre vágyik. A földi lét azonban csak nagyon korlátozott önmegvalósítást ígér. Ha pedig messianisztikusan tekintünk a jövőbe, és valamiféle földi paradicsom eljövetelét várjuk, biztosan csalódással kell nemcsak nekünk, de unokáinknak is szembenézniük. Vagyis az evilági üdvtanok (a marxizmus is ilyesminek bizonyult) történetileg gyorsan elveszítik azt a motiváló erejüket, hogy az embernek a jobb jövőért érdemes a jelen javairól lemondani. A transzcendens világszemlélet talán illuzórikus, de az ember számára mindenképpen a jövő reményét kínálja és egyben a jelen elviseléséhez, esetleg javításához is erőt ad. c) IIa olyan világszemléletet fogadunk is el, amely erőteljesen számol azzal, hogy az ember nyitott lény, ez a nyitottság még mindig divergens maradhat, és megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tarthat olyan életformát, ami a felhalmozott értékeket és az együttélés elemi normáit veszélyezteti. Miért legyen valaki emberséges, ha az embertelenség gyakran és legalábbis rövid távon alkalmasabb cselekvésmódnak bizonyul, figyelembe véve azt a körülményt, hogy az emberi élet egyszeri és rövid, az élethelyzetek megismételhetetlenek? Úgy tűnik, a felvilágosult ész is lehet az emberség alapja, de a mindennapi emberek többségétől aligha lehet elvárni azt, amiről Károlyi mint olyan hitről beszélt, ami mentes az illúzióktól. A vallás nem ópium, és ha illúzió is, talán az összes illúziók közül az egyik, amely legkevésbé káros. 6. A morális, a filozófiai és a racionális hit A 17. és 18. század szekularizációja a hit fogalmát mentesíteni akarta a teológiától. Ez a törekvés kapcsolódott az ún. természetes teológia (teodicea) kidolgozásához, de legalább ilyen fokban az erkölcs profán megalapozásához is. Megjelenik a morális hit fogalma Kantnál. 1 3 Szerinte az emberi akarat a jó eszméjének az uralma alatt áll. Csak így képes tulajdonképpeni hivatását felismerni és alakul ki benne az a szilárd meggyőződés, hogy ennek is meg tud felelni. Ha képességei szerint jól cselekszik, akkor nagy esélye van arra, hogy olyan jót is elnyerjen, ami nincs hatalmában. Az erkölcsi jó eszméjét Isten testesíti meg, és a gyakorlati ész parancsa megköveteli e természetfeletti lény feltételezését. A modern gondolkodók közül Karl Jaspers a filozófiai hitet tartja minden hiteles filozófiai megfontolás forrásának. Ez annak az igazságnak a bizonyossága, amely az embert a lét alapjához köti. Noha a hit tételei nem bizonyíthatók, de 16
