Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

mégis ez minden gondolkodás, sőt az ember személyes létének fundamentuma. E filozófiai hit nem merül ki Isten létének feltételezésében, hanem megfogalmazódnak benne az emberi cselekvés olyan közvetlen követelményei, mint a teremtett világ és az ember végessége, esetlegessége és tökéletlensége, az emberi élet Isten általi vezetettsége.

1

4 Jaspers azonban nem ad választ arra a kérdésre, mi a biztosítéka e filozófiai hitnek. A kinyilatkoztatás vagy az egyházak tekintélye? Dehát a filozófiai hit mégiscsak profán hit és végső alapját nem alkothatják teológiai megfontolások. Nem véletlen, hogy Jaspers felfogását sokan nem kellően végiggondoltnak, sőt paradoxnak tartják. A filozófiai szempontból végigondolt hit-fogalmak közül kétségtelen a racionális hit fogalma a leginkább figyelemre méltó. A racionális hit elméletét John M. Keynes

1

5 és Pólya Györgyi dolgozta ki. Leibniz nyomán abból indultak ki, hogy közvetett ismereteinket meg kell alapozni. Ha a megalapozás érvek felsorakoztatásával történik, akkor hitünk racionálissá lesz. Ez a racionális hit pedig nem más, mint a valószínűség szubjektív vagy személyes formája. Minthogy a valószínűségnek van matematikai elmélete (az ún. absztrakt valószínűség axiómarendszere), a racionális hit ennek az elméletnek egyfajta interpretációja. Ezért racionalitása nem merül ki abban, hogy intuitíven érvekre támaszkodó megalapozottságként (igazoltsági fokként) definiáljuk, hanem a matematikai felépítésből adódóan a kiszámíthatóság (kalkulálhatóság) mozzanatát is tartalmazza. Ez a racionális hit (Pólya nyomán gyakran plauzibilitásnak nevezik) ún. komparatív fogalom, amely az igazoltság fokát összehasonlítás útján méri. Az összehasonlító jelleg abban áll, hogy a racionális fokozatainak számértékét általában nem ismerjük, hanem csak egyenlőségről, gyenge előnyben-részesítésről (a nagyobb vagy egyenlő-viszonyról) és erős előnyben részesítésről (a nagyobb-viszonyról) beszélhetünk. A racionális hitnek van maximális értéke (a bizonyosság) és minimális értéke (a kizártság). A kiinduló értékeket bizonyos logikai és tudományelméleti megfontolások felhasználásával (alkalmas becslési kritérium megfogalmazása útján) állapítjuk meg.

1

7 A racionális hit felfogható mint feltételezéseink (hiedelmeink) igazságának más, de velük tartalmi kapcsolatban álló és igaznak elfogadott ismereteken alapuló és szubjektív önkényt minimalizálóan becsült értéke. Nem követünk el nagy hibát, ha kis egyszerűsítéssel feltételes vagy relatív igazságértéknek tekintjük. Feltételes jellege egyrészt abban áll, hogy függ a korábbi releváns ismeretek igazságától, másrészt abban, hogy racionális hitünk foka — kivéve az értékmaximumot és -minimumot — csupán hozzávetőlegesen meghatározott és ez a körülmény lehetővé teszi, hogy bizonyos határok közt jelentősen eltérő igazoltsági értéket tulajdonítsunk neki. 17