Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

(2) Ennek az elfogadásnak az alapját nem tapasztalati adatok vagy elméleti megfontolások alkotják, hanem Isten tekintélye. A korábbiakban már a természetes hit kapcsán érintettük a tekintély kérdését. Most ezt azzal egészítjük ki, hogy az isteni tekintély a természetes tekintély abszolutisztikusán felfokozott változata. Főleg az atyai és az uralkodói tekintély alkalmas az isteni tekintély analógiás megvilágítására. Az eszményi atya és uralkodó tudásban és bölcsességben felülmúlja gyermekeit, illetve alattvalóit, de mindenkor igazságos és könyörületes is irántuk. Ez a könyörületes szeretet a kinyilatkoztatás természetfölötti forrása. Isten mindenttudása a biztosítéka annak, hogy ő sohasem téved, Szentsége pedig kizárja, hogy bennünket, embereket megtévesszen. (3) A természetfeletti hit teológiai erény, amelyre az ember saját erejéből nem tehet szert. Voltak eretnekségek, amelyek eltúlozták az emberi tényező szerepét a teológiai hit létrejöttében. Mások pedig egyértelműen Isten ajándékának tekintették. A katolikus teológia középúton halad, azt tanítja, hogy Isten mindenki számára megadja az elégséges megszentelő kegyelmet, de elengedhetetlen az emberi közreműködés is a megigazuláshoz. E rövid fejtegetés is meggyőzhet bennünket a természetfeletti hit "észfelettiségéről". Mit kell tennie az embernek, ha vallásos hívővé szeretne lenni? -- merül fel a kérdés. A természetes válasz erre a kérdésre: el kell mindenekelőtt Isten létét fogadnia. Tudnia kell vagy pusztán hinnie? -- vethető fel a további kérdés. Ha volnának megbízható eljárások Isten létének felismerésére, akkor a természetes ész mintegy önmagán túlmutatva alapozná meg a természetfeletti hitet. Minthogy az ún. természetes teológia Isten-érvei nem bizonyulnak meggyőzőnek, marad az a lehetőség, hogy Isten létét is hinnünk kell. Igen ám, de Isten létét Isten tekintélye alapján higgyük? Az ilyen érvelés körbenforgó, de legjobb esetben is előfeltevésszerű hit. Marad tehát az a lehetőség, hogy e természetfeletti hit éppen észfelettisége folytán kivonja magát az emberi ész illetékességi köréből. Az ilyen titok közölhető ugyan, feloldani azonban a racionalitás keretei közt nem lehetséges. Olyan adottság, amelynek elvileg nem lehet evilági magyarázata. Ha elfogadjuk azt a katolikus felfogást, hogy a teológiai hit az embernek is műve, mégpedig a teljes emberé, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, vannak-e az emberi létnek olyan valóságos mozzanatai, amelyek az egyént a feltételezett megszentelő kegyelem befogadására alkalmassá teszik. Erre a kérdésre igennel kell válaszolnunk. Röviden szólunk a természetfeletti hit néhány természetes motívumáról. a) A világegyetemet, a földi létet, a történelmet és önmagunkat is esetleges (kontingens) lényeknek gondoljuk. Az esetleges mögött pedig valami szükségképpenit, önmaga számára teljesen elégségest keresünk, amelyben szellemünk megnyug15