Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

90 Eltérően elődeitől Diószegi már fertőző társadalmi kórként kezeli a bormámort utalva arra, hogy míg azelőtt alig ismerték e bűnfajtát, ma már a részegesek száma nőttön-nő (Diószegi im. 17— 18.r.). A kegyesség gyűlölése a következő társbűn, ami Younge-nál is központi gondolat. A bűnből csak az isteni kegyelem alapján lehetséges a visszaút. Ez utóbbinak lehetősége Diószeginél a bűnben való "megmártózás" mértékétől függ. Az angol szerző egyértelmű hévvel zár el minden utat a mennytől, művének alapja az, hogy aki egyszer vétkezett, az már könnyen elvész a pokolban. Ő ugyan némi engedményt tesz, amikor a káromló mentegetőzésére (miszerint ő nem a Megváltót szidja, csak a többi teremtményt) a válasz az, hogy e kérdés oka a Szentírás ismeretének hiánya. Egyébként — írja Younge — lehet bizonyos esetekben káromolni, ha például a bírák előtt kell felelni vagy ha sürgős ügy kívánja... Diószeginél a következő két fejezet (20—21.) a test külső és belső kórságainak felsorolása és gyakran visszataszító leírása. Ez a téma természetesen hiányzik Younge írásából. Itt Diószeginél hangsúlyozódik a középkori memento mori kultusza: a belső szervek betegségei és a test külső eltorzulásai (a látászavar, a vízkórság, a köszvény, a tántorgás stb.) mintegy ráébreszteni igyekeznek a vétkest, mi lesz a sorsa földi porhüvelyének. Még a halál után sem vár jobb rá, hiszen a kárhozat tüzére kerül. Úgy véli, Bacchus kísérője Vénusz, ennek jegyében szól a következő fejezetben a paráznaságról, hiszen az italban feloldódik az ész és a szemérem. Az angol szerzőnél ez a társbűn csak említésként szerepel az ivás, átkozódás, csalás és tobzódás mellett. Diószegi szinte tragikussá növeli a témát: a részeges családjának a vérét issza és önmagát elemészti éhezéssel; a részegség megrontja az elmét és a memóriát. A következő részben összefoglalja és definiálja a részegséget (31.r.), majd egy hosszabb teológiai eszmefuttatás során szól a vétkesek büntetéséről, sok-sok bibliai példát idézve. Főleg ezen a ponton tapasztalható hasonlóság a Younge-művel. Bár kevés a remény a megtérésre, az író megpróbál kiutat mutatni, de tudja, annyit ér szava, mint "az megholt ember fülébe való éneklés" (32s.). Amit tehet: kéri az Urat irgalomra és inti a tanítókat, hogy az ifjakat ne erre neveljék és kerüljék a tobzódó társaságot (33.r.). Ennek reményében írja, hogy a nemzetség megújulásában, a polgári gondolkodók erejében bízva ajánlja könyvét az istenes olvasónak.