Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szilák Aladárné: A kibernetika néhány filozófiai problémája

mólja a mechanikus szellemi munkát. Látnunk kell azonban, hogy a technikai oldalon is ott van az ember: maga a gép is az emberi intellektus tárgyiasult formája. A tudományos technikai forradalom keretében kiteljesedő számítógépesítés, a számítógép univerzális közvetítőrendszerré válása sok ember ismeretstruktúráját érinti, tartalmában és formájában átalakítja. Az emberek nagy többsége nem az információ-előállítás révén kerül kapcsolatba a számítógéppel: egyrészt igényeket fogalmaz meg, másrészt „késztermékeket" kap. Nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolat is csak magasfokú szakmai és számítástechnikai ismeretek birtokában lehet sikeres. A számítógép azzal, hogy a mechanikus, sematikus funkciókat teljesíti, az embert értékesebb szellemi munkára, alkotó, illetve alkotó jellegű tevékenységre szabadítja fel. Ez az alkotó munka magába foglalja az újat teremtést egymásban és a társadalomban, a személyiség kibontakozását a közösségi, társadalmi létformában. Az új eredeti megoldások létrehozása részben automatizálható, de a személyiségfejlesztés, az ember társadalmi viszonyainak tudatos fejlesztése olyan folyamat, amely csak a társadalmi mozgás törvényeit ismerő és alkotóan alkalmazni tudó emberre jellemző. A számítógép ösztönzést jelent a dolgozó tömegek alkotóképességének kifejlesztésére és alkotó tevékenységének szervezésére. Itt vetődik fel az oktatás és a tanulás kérdése: egyrészt úgy, mint a munka technikai szervezetében egy adott munkaposzt betöltéséhez szükséges ismeretanyag és metódus elsajátítása, másrészt viszont úgy, mint a munka társadalmi szervezetében meghatározott funkció teljesítéséhez szükséges folytonos szellemi felkészülés. Ez utóbbi azt célozza, hogy a társadalmi gyakorlat fejlődési sajátosságai miatt a tanulás nem fejeződhet be az iskolában. A kibernetika sürgős és fontos feladatokat tűz ki az ember elé: arról van szó, hogy minél többen képezzék magukat erre a szakmára. Programozókra, mérnökökre, rendszerszervezőkre, folyamatszervezőkre, gépkezelőkre, technikusokra, adatrögzítőkre, szakemberek ezreire van szükség, továbbá szükség van a már meglevő szakképzettség fokozására, állandó megújítására. Érdemes a fenti gondolattal foglalkozni, melyet Bertrand Russell-től vett idézettel erősítenék meg: „Ahhoz, hogy hasznos felfedezéseket tegyünk a tudományban, nincs szükség semmiféle felsőbbrendű képességekre, a tudomány építményéhez éppúgy kellenek a segédmunkások, téglarakók és kőművesek, mint a pallérok, építőmesterek és építészek. A művészetben zsenialitás nélkül nem lehet megtenni semmi megtételre érdemest, a tudományban még az igen szerény tehetség is megteheti a maga hozzájárulását valami páratlan eredményhez." Ha az új szemléletmód kialakítását illetve megszilárdítását ebből a szem szögből kiindulva végezzük, akkor ez örömet és sikerélményt jelent számunkra. A személyi számítógépekkel a számítástechnika lassan bevonul a középiskolai és általános iskolai oktatásba is. Természetes, hogy nemcsak a szakembereket kell beoltani a kibernetika szellemével, hanem szükség van az emberek általános oktatására is. Az általános oktatásnak tartalmaznia kell a számítógépekre, az algoritmusokra, a programozásra vonatkozó alapismere78