Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szilák Aladárné: A kibernetika néhány filozófiai problémája

A visszacsatolás a szabályozási folyamatnak a kibernetika által feltárt egyik legfontosabb objektív törvénye, amely nem függ a szabályozó és a szabályozás alatt álló rendszer anyagi szubsztrátumától. A visszacsatolás a szabályozás lényege, mely a berendezés illetve a szervezet tudomására hozza, hogy a beavatkozás milyen eredménnyel járt, és milyen további beavatkozásra van szükség. Szintén az anyag visszatükrözőképességén alapszik. Megkülönböztetünk pozitív és negatív visszacsatolást. A pozitív visszacsatolás saját hatását erősítő folyamat, önmagát képtelen megállítani, a szabályozott mennyiség értéke exponenciálisan nő, „ugrásszerű változásba" torkollik. (Lineáris megfelelője a kamatos kamat, alapszáma „e", a természetes alapú logaritmus alapszáma). A pozitív visszacsatolás a fejlődés motorja. A negatív visszacsatolás rögzíteni igyekszik a kérdéses mennyiség értékét, a folyamat passzív külsőt ölt, s a szabályozott mennyiség minden véletlenszerű változását megakadályozni igyekszik. (Alapszáma a ,,TT".) A negatív visszacsatolás a stabilizálás motorja. Az információ, szabályozás, visszacsatolás problémáival az információelmélet — a kibernetika legjelentősebb ága — foglalkozik. Az alkalmazott tudományok különböző területei más-más aspektusból kiindulva használják fel az információelméletet: pl. A vezetéselmélet, rendszerelmélet kapcsán vállalatvezetési információs rendszerek jönnek létre, amely a vállalat irányításához, szervezéséhez, fejlesztéséhez és ellenőrzéséhez belső és külső információkat egységes, adatban kszerűen működő rendszerbe foglalva gyűjti, tárolja, feldolgozza és szolgáltatja. Mik az adatbankok? Olyan nagy teljesítményű elektronikus adatfeldolgozó berendezések, amelyek meghatározott fajta információkat tárolnak. Az előbbiek létrehozását és kifejlesztését a számítógépek tették, és teszik lehetővé. 3. A számítógéphez, mint univerzális közvetítőrendszerhez való viszony, a számítógép és az ember A kibernetika technikai oldalát a számítógépek jelentik. Az elektronikus ,ámítógép megadott program alapján az adatok között szelektál, illetve xutindöntéseket hoz. Miközben mechanikus, rutinszerű kiválasztások óriási tömegét végzi az embert értékesebb szellemi munkára, a nem algoritmizált feladatok megoldására szabadítja fel. Társadalmi méretekben az emberi intellektus hatalmas mértékű további fejlődését teszi lehetővé. A fentiek alapján joggal nevezhetjük az emberi intelligencia (annak a képességnek a mértéke, hogy számos tényező között milyen rövid úton ismerjük fel az összefüggéseket) erősítőjének. Csak akkor érthetjük meg a számítógép univerzális közvetítőrendszerként való funkcionálását, ha belátjuk, hogy a számítógép lényegi tulajdonsága az emberi intellektus erősítése. Ahol ugyanis az emberi intellektus szerephez jut, ott a számítógép alkalmazására is lehetőség nyílik. A számítógép alkalmazása így a társadalom egészét, annak minden fontos folyamatát áthatja, s abban változásokat idéz elő. A számítógép intellektus-erősítőként való általános használata megváltoztatja a társadalom szellemi munkavégzésének egész struktúráját, felszá77