Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Király Gyula: Szabadidős nevelés, tanárjelöltek
A főiskolák állami és mozgalmi fórumain tervszerűen és súlyuknak megfelelően szerepelnek a hallgatók művelődési, szabadidős kérdései. Fontos elveken nyugvó gyakorlat, hogy hallgatók és oktatók egyéni értékelései során komoly mutató az illető órán kívüli közművelődési tevékenysége. Nem szükséges elemezni a fentiek orientáló, mozgósító hatását. Talán nem utolsó értékű mutatók a felkészítésben a tanári tevékenységek variációi. Mindenekelőtt érdemes észrevenni, hogy a pedagógusképzőkben oly értelemben is egységes a szemlélet, hogy saját tudományágában minden oktató a permanens nevelésrenevelődésre készíti fel hallgatóit (30). A szaktudományok oktatásában az órán és iskolán kívüli ismeretterjesztés sugalmazása többségében tanári önórzeti, önértékelési kérdés is. Itt a tudomány-művelés személyes stílusa, szelleme és módszere az, ami sugalmazhat a hallgatóknak korszerű oktatói ismeretterjesztői magatartást. Az intézményekben ún. Tanácsadó Tanári Kabinetek működnek (esetleg eltérő elnevezésekkel). Az alsóbbfokú intézmények osztályfőnöki rendszeréhez hasonlíthatnéke rendszert — de mégsem az. Valóban tanácsadóként szerepelnek oktatók a felnőttkorú hallgatók közösségeiben, és egyértelműen az idősebb barát viszonyán keresztül nyújtanak segítséget a tanulásban, az élet sokféle problémáiban — egész a szabad idővel való hasznos gazdálkodásig. Kialakult szokás, sőt önérzeti, önértékelési téma, hogy az oktatók vegyenek részt a hallgatók különböző akcióiban: tudományos rendezvényeken, konferenciákon, gyakorló- és vizsgatanításokon. A szakesteken hagyományos az együttműködés, a tanári közösség részvétele, együttes szórakozás. Ez a forma a hallgatókkal való együttgondolkodást, a szabadidős programokban is az együttes élmény szerzését, a kulturális viselkedés-szórakozás látását és fejlesztését kívánja szolgálni. Rendszert alkotnak az olyan hallgatói rendezvények, vetélkedők, amelyeken az oktatók is közreműködnek. S nem csak okos-tekintélyes zsűri tagokként, hanem például egy-egy szakcsoport versenyző tagjaként is. Sokat sugall az ifjú, leendő nevelő számára az ilyen tanári mentalitás: módszert, hangvételt, a nevelendőkkel — „művelendőkkel" való élvezetes, baráti, értékes művelődési élményeket, szokásokat. Végül nem hagyhatók figyelmen kívül — mert léteznek, nem is kevés számban — a személyes oktatói vonzások. Az oktatók igen széleskörű közéleti munkát végeznek az intézményeken kívül. Politikai, társadalmi bizottságok tagjai, közművelődési intézmények társadalmi munkatársai. Sok arra érdemes hallgató kerül oktatói javaslat, hívás útján egy-egy KISZ, úttörő, sport, Népfront, stb. bizottsághoz, lesz tagja a városi zenekarnak, tart TIT-előadást, vagy válik szakkörvezetővé. Természetesen önálló útkereséssel is találnak hallgatók főiskolán kívüli, közéleti, kulturális tevékenységet, vagy éppen főiskolára kerülésükkor már van ilyen megbízatásuk. A gondok köziil A szigorúan takarékos költségvetésre hivatkozó divatos „panaszt " nem sorolom a tanárképzés gondjai közé. Az anyagi és létszámgondok közismertek. A társadalmat pedig mindig adott anyagi feltételek között kell és lehet nevelni. Ezt is meg kell tanulniuk leendő pedagógusainknak, népművelőink456