Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Király Gyula: Szabadidős nevelés, tanárjelöltek

tudományszakkal párosodik a közművelődés- szak. A képzés tanterve meg­lehetősen intenzív, feszített, és még ma is keresi saját profilját, tartalmát. Nem beszélve arról, hogy jegyzetek, tankönyvek is hiányzanak még. Hadd illusztráljam a Tantervben előírt tantárgyakat (6): Művelődés- és népmű­veléstörténet; Művelődéselmélet, Művelődéspolitika, Művelődésszociológia; Esztétika; Kommunikációelmélet; A természettudományok főbb kérdései; a közművelődés pszichológiai-pedagógiai alapjai; Módszertan; Vezetéselmé­let; A közművelődés intézményrendszere; Kötelezően választható kollégium (honismeret, múzeumi közművelődés, rendezői speciálkollégium; néprajz speciálkollégium ; Ifjúsági klubvezetői speciálkollégium, közművelődés a mun­kások körében). Érdemes észrevenni, hogy a közművelődési szakképzés új színt hozott a pedagógusképzésbe. A figyelmet magára vonta, s a közvélemény — hallgatói és tantestületi egyaránt - érdeklődéssel figyeli ez újabb nevelői „modell" képviselőit, s hol újszerű és szép teljesítményeiket ismerik el, hol éppen stí­lusukat bírálja. Észrevehetően keveredik ugyan személyiségükben a „hagyo­mányos" (a kialakult, „beállt", „megszokott") iskolai, a gyermekvilág men­talitásához igazodó, s emiatt szabályozottabbnak tűnő tanári (tanárjelölti) szemlélet az általános iskolán túli, a nem iskolai szabályokban gondolkodó, s a kamaszvilág szertelenségét is magában tudó — olykor követő — gondol­kodás- és viselkedésmód. Érthető, ha megítélésünk a közvéleményben sok­színűbb és bonyolultabb, mint „általában" „a" pedagógusjelölteké. Gyakrab­ban hoznak felszínre „maibb", élesebb vitatémákat, amelyekben való rész­vétel, vagy éppen az eligazodás kritikusabb feladatot jelent hallgatóknak, oktatóknak egyaránt. Egyrészt teljesen új, hagyomány nélküli tananyaguk hevenységéből — és talán bizonyos eklekticizmusából is — fakad a szinte ösztönszerű „igazságkeresés", másrészt döntő százalékban a legmaibb világ­nézeti, erkölcsi, esztétikai „ismeretanyagot" „tanulják", olyanokat, amelyek elméletileg nem is mindig és eléggé tisztázottak. Gondoljunk a filmektartalmi­és stílusirányzataira, azok sokféle társadalomszemléletére, ábrázolására, em­beri viselkedésmódok bemutatására, majd azok megvitatására, stb. — Azt még nem lehet nyomonkövetni, hogy pályáralépésük során vagy kezdetén a népművelői „modell" valami fényképezése nyomán eleve felvett gondolkodás­és viselkedésmódot igyekeznek képviselni, hogy létezik-e ilyen, s milyen a tar­talma? A leírtak mindössze csupán benyomások, amelyeket előbb-utóbb vizs­gálni szükséges — éppen a közművelődés fejlesztése érdekében. Tanterven kívüli lehetőségek a hallgatók szabadidős lel készítésére A közművelődés gyűjtőfogalmába sorolom az összes órán kívüli tevé­kenységet, noha jórészük például „tudományos munka" címen szerepel: a tudományos konferenciákat, a tudományos diákköri rendezvényeket, stb. Az énekkarok, zene- és táncegyüttesek, egyéb művészeti, tudományos és technikai alkotó csoportok, képzőművészeti rendezvények együtt alkotnak intézményeinkben olyan komplex közművelődési programot, amely egyrészt a hallgatók általános műveltségét gyarapítja, másrészt ismereteket, ötlete­453

Next

/
Thumbnails
Contents