Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Hollóné Kacsó Erzsébet: A munkakör és iskolai végzettség kapcsolatának elemzése az állami gazdaságokban szellemi munkakörökben foglalkoztatottak körében

a jövőben is számolni kell népgazdasági szinten és ebből következően az állami gazdaságok vonalán is. Egy vizsgálat adatai szerint: „a nem fizikai állományban 1990-re kb. 100 ezer szakképzetlen dolgozóval számoltunk, mert számuk 1970-ben megközelítette a 300 ezret, és egy részük a fiatalabb korosztályba tartozott."

7 Javíthat a helyzeten, hogy munka mellett esti-levelező képzés keretében az alacsony végzettségű dolgozók megszerzik munkakörük ellátásához szükséges szakképesítést, illetve szaktanfolyamokon nagyobb számban vesznek részt. Következtetések Az állami gazdaságokban szellemi munkakörökben foglalkoztatottak 25%-a egyetemi, 20%-a főiskolai végzettségű, 40%-a érettségizett és 15%-a szakmunkás, illetve annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A munkakör követelményrendszere és szakképzettség megfelelését vertikálisan és horizontálisan elemezve összességében megállapítható, hogy elsősorban az iskolai végzettség szintjét tekintve mutatkozik meg nem felelés, a szakirány szerinti egyezőség jobb. (A népgazdasági szintű vizsgálatok adatainak megfelelő: általában 85 —90%-os.) Várhatóan az állami gazdaságokban szellemi munkakörben foglalkoztatottak iskolázottsági szintje emelkedik, mivel a fiatalabb korosztályok iskolai végzettségi szintje magas. Az állami gazdaságokban foglalkoztatottak korának és iskolai végzettségi szintjének ismeretében továbbképezhetőségiikre vonatkozó következtetések is levonhatók. A felsőfokú végzettségűek nagy hányada a 40 év alatti korosztályhoz tartozik (az egyetemi végzettségűek kb. 70%-a a főiskolai végzettségűek kb. 85%-a). Tehát az állami gazdaságokban jelen van a fiatal, gazdaságilag aktív, magas iskolázottsági szinttel rendelkező szakembergárda. Végzettségük a gyakorlatban jól realizálható alapműveltséget biztosít, mely a tényleges igényekhez, termelési feladatokhoz igazodva továbbfejleszthető (szakmérnökképzés, vezetőképzés, vezető-utánpótlás képzés keretében). Az érettségizett dolgozók kormegoszlása egyenletesebb, kb. 50%-uk 40 éven aluli. Kívánatos, hogy olyan továbbképzési formákban vegyenek részt, melyek a meglevő, vagy új munkakör konkrét feladataira készítenek fel. Ösztönözni kell a középfokú végzettséggel rendelkező dolgozókat technikusi, művezetői vizsga letételére, mert jelenleg megoldatlan az állami gazdaságokban a középkáder-utánpótlás. Ez is oka annak, hogy a magasabb képesítéssel rendelkező dolgozók munkájának hatékonysága nem kielégítő. A 80-as években többségében fiatal, magasszintű szakmai képzettséggel rendelkező új nemzedék veszi át a termelés irányítását, vezetését, mivel az állami gazdaságok nagy tapasztalattal rendelkező alapítói, illetve szervezői elérik a nyugdíjkorhatárt. Természetesen felsőszintű vezetői munkakörökben középfokú végzettségűek alkalmazásával — az előzőekben említett okoknál fogva — számolni kell, de a munkakör követelménye és az iskolai végzettségi szint egyezősége a jövőben feltétlenül javul. Az előző elemzés a formális képzettség figyelembevételével történt. Már korábban is utaltam arra, hogy a munkaerő tényleges tudása nem azonosítható a statisztikailag mérhető formális képzettségével. A valós kongruen41