Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szabó István: A szóképalkotásról

Nem iktatható ki a külvilágra vonatkozó ismeretrendszer a képletes közlés tanulmányozásából azért sem, mert a szókép alkotása bonyolult tudatilogikai folyamat is egyben. A fogalmak között kialakuló asszociációk a szók jelentésének ún. asszociációs rétegében kapnak nyelvi kifejezést, amely réteg a metaforizálás, a szóláshasonlat-alkotás alapja.

5 A képalkotásnak mint az asszociációs rétegben jelenlevő lehetőségnek a megvalósítása jelentéstanilag összeférhetetlen elemek szintagmatizálását jelenti. Ugyanez logikai megközelítésben a következőképpen néz ki. 6. A valóság konkrét tárgyainak, jelenségeinek és ezek osztályainak tudati reprezentációját, valamint a dolgok, jelenségek tulajdonságainak tudati tükörképeit, a fogalmakat kategóriáknak is nevezhetjük. Az adott osztály, minőség fogalma, mint kategória magában foglalja azokat a lehetséges cselekvéseket, állapotokat, folyamatokat, amelyek az adott dologra, jelenségre prédikátum vagy attributum formájában vonatkoztathatók. ,01 vas', ,olvasni', ,olvasás'; ,beszél', ,beszéd', ,ember', ,tárgy', stb.; valamint ,kék', ,kékség'; ,szilárd', ,szilárdság'; ,őszinte', ,őszinteség' szók egy-egy kategóriát jelölnek. E kategóriák egymásra vonatkoztatását nevezzük ezután relációnak. Tehát ,János ír' közlésben az írás és ember kategóriája között létesítettünk relációt. A jelentés e megközelítése Drange (1966) és Károly Sándor (1970) módszerét követi. Drange és Károly Sándor apparátusának alkalmazását az indokolja, hogy ezáltal a képletes beszéd logikai lényegét tudjuk megragadni. A valóságban a tárgyak, dolgok és tulajdonságai nem, tehát az őket tükröző kategóriák sem válnak külön: a kék(ség) mindig valamilyen anyag kéksége, ,forr(ás)' valamilyen folyadék állapota, ,beszél' valamilyen emberi lényre jellemző. Ebből következik az — és Balázs Jánosnak (1965: 22., 1966: 83.) teljesen igaza van abban —, hogy szintagmatikus kapcsolatba azok a nyelvi jelek kerülnek (tegyük hozzá: tisztán denotatív funkciójú, nemképletes közlés esetén), amelyeknek mindegyike ugyanarra a dezignátumra v. szituátumra (— valóságdarabra) vonatkozik. A tudat azonban a kategóriákat egymástól különválaszt (hat) ja és ismét egyesít (het)i. Ha a különválasztott kategóriák tudati-nyelvi egyesítése figyelmen kívül hagyja azok objektív egybetartozását és önkényesen kapcsolja össze a valóságban idegen kategóriákat, akkor ennek eredménye a logikai kategória ütközés (Drange: type crossing) vagy jelentéstani anomália. Az (1) —(6)-ban elemzett közlések logikai kategória ütközést tartalmaznak, de azt is láttuk, hogy e közlések a természetes nyelvben más elbírálás alá esnek, mint a formális logikában és jelentéstanban. A formális jelentéstan szabálytalannak minősíti és kizárja őket vizsgálódása köréből. A természetes nyelv pedig fontos jelentésfunkciókat teljesít általuk. Látjuk, hogy a kategória ütközés útján történő képalkotás a természetes nyelv produktív kifejező eszközei közé tartozik. Vizsgáljuk meg közelebbről a nyelvi kép létrejöttének folyamatát a kommunikatív aktus egyik eleme, a beszélő szempontjából. Pl. A majom fogalmához tartozik az erős utánzási hajlam fogalma. Ez utóbbi fogalmi jegy alapján vittük át a nevet a másokat minden áron utánozni akaró emberre. 383