Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szabó István: A szóképalkotásról

ciók határozzák meg; a jelhasználat itt Önkényes. A képes beszéd ezzel szemben a társadalmi tapasztalatot tükröző, az egész közösség gondolkodásában jelen levő asszociációk rendszerét fejezi ki. A képletes közlés alkotása nem önkényes, és ezért a képletes közlés nem „jelenthet bármit a vele kapcsolatos előzetes megállapodás szerint", hanem csak azt jelentheti, aminek a nyelvi konvenciók által is szentesített képszerű megfelelője. („A gyereknek felvágták a nyelvét" nem jelentheti azt, hogy a gyerek álomkórban szenved, csak azt, hogy vissza szokott feleselni. A visszafeleselés mint szokás a köznapi tudatban a hosszú nyelv képzetéhez társul, ez utóbbi pedig a nyelv felvágásának képzetéhez.) Hogy KF a képletes beszédnek a verbális szignállal azonos státuszt szán jelentéstanában, az arra vezethető vissza, hogy kognitív tényektől függetlenül, formális jelentéstant akartak létrehozni. Erről egyhelyütt a következőket mondják: (,,... the weak version of the theory of setting) requires only that the theory interpret discourses just insofar as the interpretation is determined by grammatical and semantic relations which obtain within and among the sentences of the discourse; i.e. it interpret discourses as would a fluent speaker afflicted with amensia for non-liguistic facts bid not with aphasia." KF (1965: 489-90.) (Az én kiemelésem. - Sz. I.) Ez a koncepció a forrása a legtöbb ellentmondásnak KF rendszerében. Nyelven kívüli, kognitív tények minden közlés alkotásában, értelmezésében szerepet játszanak, legyen az tisztán logikai fogalmakkal operáló tudományos szöveg vagy képes beszéd. A nyelvi jel jelentése nem önmagában van, hanem a jelen kívül: a jel által ábrázolt, kifejezett tárgyi valóságban. A nem-nyelvi tények iránti amnézia azt jelentené, hogy a beszélő elfelejti az objektív valóság tényeit, azok összefüggéseit. Ez esetben pedig nem tudná felfogni semmilyen szöveg értelmét. Az idézett koncepció mégis legszembetűnőbben a képletes közlés fogalmának más fogalmakkal való azonosításában, a gondolkodás és a nyelv, a fogalom és a szó, a kognitív tények és a jelentés merev különválasztásában fejeződik ki. A jelentés nélküli jelentéstannak ez a koncepciója az oka annak, hogy KF kísérletet sem tesz a képletes közlés tanulmányozására (bár az általuk kidolgozott rendszerben e nyelvi tény elemzésének jelentéstani apparátusa adva van.) A képletes közlés jelentéstényeinek megértéséhez ui. figyelembe kell vennünk a fogalom- és képtársítás belső törvényszerűségeit, a kognitív ismeretek és asszociációk szerteágazó rendszerét. Ez azonban nem lehetséges, ha olyan anyanyelvű beszélőből indulunk ki, aki nincs a külvilágra vonatkozó ismeretek birtokában.

4 KF fenti tétele a nem-képletes közlés vonatkozásában is abszurd: az utóbbi is szerteágazó ismeretrendszert feltételez; az akut emlékezetgyengülésben szenvedő egyén semmilyen koherens közléssor megalkotására és értelmezésére nem képes. Pl. a határozott és határozatlan névelő használatáról is nem-nyelvi ismereteink alapján döntünk: A tétel abszurditása azonban a képletes közlés vonatkozásában a legnyilvánvalóbb. Vö. Kiefer Ferenc (197(5) a determinánsok használatának szabályai és a nyelven kívüli világra vonatkozó ismeretek összefüggéséről. 382