Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Zaják Etelka: A beszédkészség vizsgálata I. évfolyamos orosz szakos főiskolai hallgatók körében

c) oktató munkánkban nagyrészt audiovizuális eszközöket alkalmazva — elsősorban a beszédkészség terén eredményesebb munkát végzünk, mint a korábbi hagyományos módszerekkel. Elképzeléseink igazolására kiválasztottunk egy átlagos képességű magyar—orosz szakos kísérleti csoportot. A kontroll csoport összetétele képességek tekintetében többé-kevésbé megegyezett a kísérleti csoport összetételével. A kísérleti csoport létszáma 20 fő, a kontroll csoporté 24 fő volt. A méréseket október, december, február, április és május hónapokban, 6 hetenként végeztük el. A mérések feladatainak összeállításánál szigorúan figyelembe vettük a lexika, a nyelvtan és a fonetika tanmeneteket, és mindig csak a már befejezett témák alapján szerkesztettük meg a kérdéseket, feladatokat. Miután az audiovizuális eszközökkel folytatott oktatás fő célja a beszédkészség eredményesebb fejlesztése volt, így elsősorban e készséget, illetve az ezzel szorosan összefüggő egyéb készségeket mértük (hallás utáni megértés, kérdésekre válasz adása, kérdések szerkesztése képekhez, hallott orosz nyelvű szöveg orosz nyelven való elmondása, kísérő szöveg alkotása és szalagra mondása diafilmhez, párbeszéd folytatása évfolyamtárssal megadott szituációban, monológ és dialóg szöveg olvasása oroszul, illetve magyarul, hogy a beszédtempó méréseit és összehasonlításait elvégezhessük). A beszédkészség szorosan összefügg a szókincs mértékével, illetve a mondatszerkesztési készséggel is, ezért e problémakörben is végeztünk méréseket. A kérdés—felelet beszédforma szintjének elemzése Az idegen nyelvű beszéd fejlesztésekor arra kell törekednünk, hogy fokozatosan spontánná tegyük a kommunikációt, mert ez jellemzi a beszédet, elsősorban a beszéd dialógikus formáját. A „beszédkészség" fogalmával kapcsolatban nem célunk a probléma mélyére hatolni annál is inkább, mert elfogadjuk Balogh István véleményét: „...A beszélés mindig tudatos alkotó tevékenység, amelyben a „készség szintjén mozgó" elemek — hangok, nyelvtani szerkezetek, szavak, szókapcsolatok, mondatmodellek, klisék stb. — bármikor automatikusan reprodukálhatók." (1) Az elnevezés helytelen, mégis megtartjuk ezt a régi meggyökeresedett kifejezést, annak hangsúlyozásával, hogy a beszéd nem automatizálható, de bizonyos elemei (kiejtés, nyelvtan, lexika) igen. A legegyszerűbb beszédforma a kérdés — felelet . A beszédnek e két elemét: kérdésre felelni, illetve kérdezni csak tudatos, rendszeres gyakorlással lehet készséggé fejleszteni. A felelni tudás feltételezi a kérdés megértését, a felelet pedig mint produktív tevékenység a tanult nyelvi ismeretek önálló alkalmazását kívánja meg. A mérések során kíváncsiak voltunk, hogy e készségek terén a hagyományos és az AV eszközökkel oktatott csoport milyen eredményeket ért el egy tanítási év alatt. Feltételezéseink szerint e területen is nagyobb fejlődésnek kellett bekövetkeznie, hiszen a technikai eszközök (köztük a képi szemléletés) számos lehetőséget adott a jól megtervezett nyelvi gyakorlatok végrehajtására, köztük a „párbeszéd" gyakorlására is. 349