Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Béky Lóránd: Egy tantervi problémáról az általános iskolai orosz nyelvoktatás-ban

szövegösszefüggés alapján eszünkbe jut, kitaláljuk, ha nem is mindig teljes pontossággal. Valamint; 2. a produktív szókincset, amelyet helyesen tudunk használni a szabad beszédben, vagy írásban. A produktív szótudás feltételezi a szavak jelentésének biztos ismeretét és azon túlmenően azok összes morfológiai sajátosságainak és változásainak automatikus alkalmazását. Rosta (3: 88) azt mondja, hogy receptíve ismerjük azt a szót, amelyik jelentését mások beszédében vagy szövegben felfogjuk, illetőleg a közlemény mondanivalóját megértjük. A receptív szótudás kisebb erőfeszítéssel is elérhető, mert csak a szó jelentésének ismeretét feltételezi, ami gyakorta a szituációból, a beszélő gesztusaiból; a szövegösszefüggésből is kitalálható. — Ez a receptív szótudás lényege. A produktív szókincset beszédünkben és írásunkban az ortoepia, illetve az ortográfia, a morfológiai és szintaktikai szabályoknak megfelelően használni is tudnunk kell. A korábban idézett Útmutató (1: 42) a gyakorlat oldalról világítja meg a fogalmat. A szókincs egy részét a tanterv szerint produktív szinten kell elsajátítani. „A produktív szinten való elsajátítás azt jelenti, hogy ezekkel a szavakkal a tanuló ismeretlen szöveg keretében is bánni tudjon : ezek a szavak segítsék a tanulót az idegen nyelvi beszéd megértésében, idegen nyelvi beszéd tevékenységében, idegen nyelvi írásbeli fogalmazásban, valamint mindkét irányú fordítási munkájában. A produktív elsajátítás tehát az illető szó nyelvtani formáinak az ismeretét és a szó minden irányú alkalmazásának a képességét is jelenti." Az alapszókincs körén — fejtegeti tovább az Útmutató — egy gazdag peremszókincs található, melyek nélkül nem képzelhető el valóban tartalmas információ. Nagy számuk miatt azonban az iskolai használatban megtanulni nem lehet, s csak addig kell élőnek lenniük, ameddig azzal a dialógussal, szöveggel, anekdotával, történettel, verssel stb. foglalkozunk, amelyben előfordulnak. Erre utal a receptív megjelölés. „A receptív szavak szerepeltetésének tehát az a rendeltetése, hogy lehetővé tegye a feldolgozott párbeszédek, szövegek tartalmi érdekességének fokozását, növelhesse a szövegek információs értékét. Igy lehetőség nyíljon gazdagabb országismereti tartalmú, nevelési értékekben bővelkedő szövegek, köztük népköltészeti és szépirodalmi szövegek tananyagbeli szerepeltetésére is. Mindezt anélkül, hogy a tanulók terhelése a sok új szó megtanulásával növekednék. Ezekkel a megállapításokkal messzemenően egyetértünk, s ez régóta kívánalma a metodika elméletének és gyakorlatának. Az Útmutatóból az előbbi idézetet megismételjük (1: 43). „Mindezt anélkül, hogy a tanulók terhelése a sok új szó megtanulásával növekednék". A megtanulás szó használata pontatlan. En helyette „produktív elsajátításával" kifejezést használnám. Hiszen láttuk, hogy receptív elsajátításról, birtoklásról beszéltünk, ami mégiscsak egyfajta tanulást jelent, ha ez a szótudás kisebb erőfeszítéssel való ismeretszerzést is jelöl. A receptív elsajátítás is terheli tehát a tanulót, arról nem is beszélve, hogy „a receptív tevékenység szókincsét . . . nem tudjuk befolyásolni. . . az írók választékos, gazdag szókincsével kell számolnunk. Ezért a receptív szókincsnek mindig jóval nagyobbnak kell lenni, mint a produktívnak" (2: 136). Folytassuk az Útmutató gondolatmenetét: A receptív szavak kezelése sajátos kívánalmakat tartalmaz a tankönyv22* 339