Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Béky Lóránd: Egy tantervi problémáról az általános iskolai orosz nyelvoktatás-ban

fordulatok csak reprodukálhatók, míg a generált mondanok nyilván produktív tevékenység eredményei. Pl.: Kan Aejia? reproduktív elem, vagyis ha ezt kérdeztük, reprodukáltunk, míg ha azt a mondatot mondjuk: Eso omeij paőomaem UHMcenepoM produktív tevékenységet folytattunk. (A parole — langue fogalmát lásd bővebben (5: 36). Mindezekből most már megfogalmazható a kiindulási képlet, amit némi túlzással axiómának is nevezhetünk, nevezetesen: mást és másképpen kell tanulnunk, ha produktív tevékenységet folytatunk, vagy ha receptíve használjuk a nyelvet. Nézzünk erre is egy példát: ha az életkort akarom kifejezni tudnom kell ezt a formát MCUimuKij 10 Jiem (és persze azt is, hogy ennek mintájára hogyan kell bármely más kort mondani), de ha mások közlését is meg akarom érteni, ismernem kell mit jelent a Mcuibuun Jiem 10-u, decttmujiemmiü McuibuuK, MüJibHiiKy 0K0J10 10-u Jiem u m. d. A korábban említett differenciálást éppen az teszi lehetővé, hogy — mint azt az előző példából láttuk — mások beszédének megértéséhez (receptív nyelvhasználat) nemcsak sokkal több szót, hanem több nyelvtani jelenséget is ismernünk kell, mint a produktív nyelvhasználat esetében. A tételnek természetesen vannak, és elsősorban az iskolai nyelvoktatásban vannak, metodikai konzekvenciái: — Külön kell választani a nyelvi anyagot mind a szókincsben, mind a gramatikában, — osztályokra vonatkozóan meg kell határozni azok mennyiségét és arányait, — ki kell dolgozni a kétféle elsajátítás sajátos módszereit, — mindezeket figyelembe kell venni a tankönyvek készítésénél (végül, de nem utolsósorban!). A tanterv dicséretére legyen mondva át- és átszövi azt a nyelvi anyag szétválasztására, a mennyiség és az arányok meghatározására való törekvés, de el bizonytalankodás tapasztalható, amikor a módszerekről van szó, és valami felemás megoldás található a tankönyvekben. Felmerül egy fontos kérdés: a kétféle nyelvhasználat jelent-e ismeretfok különbséget? Vagyis csak a produktív nyelvhasználatnál van szükség szilárd, automatizált ismeretekre, fejlett kombináló képességre, míg a közlés megértésénél elég ha a nyelvi jelenségeket (nyelvtani és lexikai) csak felismerjük, kitaláljuk? A választ most még hagyjuk későbbre. I. A nyelvhasználat tehát — mint fentebb láttuk — kétirányú: egyrészt eszköz arra, hogy gondolatainkat szóban (beszéd) vagy írásban másokkal közöljük, (produktív nyelvhasználat), de olyan eszköz is, amely alkalmas arra, hogy mások szóbeli (beszédértés) vagy írásbeli (olvasás) közlését megértsük (receptívnyelvhasználat). A nyelvtanítás során kialakuló ismeretek jártasságok, készségek e kétirányú beszédtevékenységet szolgálják, a közlést és a ynegértést. Ez azt jelenti, hogy a szabad gondolatközléshez mindig produktív szókincsre van szükségünk, míg a közlés megértését a produktív szókincsen kívül nagyban segíti a receptív szókincs. Ezek szerint a metodika (2: 135) lélektani szempontból, a szókincs birtoklásának két fajtáját különbözteti meg, úgymint: 1. a receptív szókincset, amelyeket hallás után vagy olvasva felismerjük, megértjük, felmerülnek emlékezetünkben, jelentésüket vagy tudjuk, vagy a 338