Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Béky Lóránd: Egy tantervi problémáról az általános iskolai orosz nyelvoktatás-ban

EGY TANTERVI PROBLÉMÁRÓL AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI OROSZ NYELVOKTATÁSBAN fíÉKY LORÁND Az általános iskolai nevelés és oktatás tervé-hez készült Tantervi Útmutató-ban (1:5) azt olvashatjuk, hogy ,,a tanterveinkben meghatározott minőségileg magas követelményeknek, az első pillanatban túlzott igényűnek ható feladatoknak a megoldását a tantervek a differenciálás különböző módjainak a felhasználásával igyekeznek reálissá tenni." Ez pedig az ún. törzsanyag és kiegészítő anyag, illetve „a nyelvtani és lexikai anyag receptív és produktív elsajátítású részekre való bontása". (1: 7) A dolgozatban a differenciálás e két fő formájából a receptív és produktív szókincs és nyelvi anyag kérdéseit tesszük a vizsgálódás tárgyává. A módszertanok a fogalom megnevezésére különféle elnevezéseket használnak, s már ez is félreértésre adhat okot. Legkorábban aktív, illetve paszszív szókincsről beszéltek, és ez a figyelmet talán a szó ismeretszintjére irányítja elsősorban. A 40-es évektől kezdve azonban egyre gyakrabban tűnik fel a produktív (vagy reproduktív) és receptív elnevezés, amely már nemcsak a szó ismeretszintjére utal, hanem azt is magában foglalva nyelvhasználatot jelöl. Szekunder nyelvi készségeket határoz meg, amelyeknek csak konponensei lehetnek a szavak ismeretének különböző szintjei, s azokon túlmenően annak része a nyelvtan. Mindezekről részletesebben az alábbiakban szólunk. Vizsgáljuk meg először, hogy mi is az a produktív és receptív nyelvhasználat. Produktív tevékenység a szabad beszéd, írásbeli fogalmazás, receptív tevékenység pedig a beszédértés, csendes olvasás. (2: 135) Vagyis produktíve tanulja a nyelvet az, aki szóbeli vagy írásbeli úton közöl valamit, receptíve pedig az, aki mások szóbeli vagy írásbeli közlését felfogja, megérti. Sokan a produktív elnevezés helyett a reproduktív terminust használják. Tulajdonképpen mindkettő helyes. Kocsis (4: 87) ezt úgy magyarázza, hogy a két különböző elnevezés egy fogalom két különböző oldalról való megvilágítását adja. Mint ismeretes, a beszélő nem maga teremti meg a nyelvi elemeket, azt a nyelvi anyagot, amelyeket felhasznál, amikor mondanivalóját megfogalmazza, hanem azt a társadalom hozta létre, s a beszélő válogat belőle, reprodukálja a nyelv elemeit (langue). A produktív terminus pedig azt tükrözi, hogy szinte minden mondatunk új gondolatot, gondolati elemet, nyelvi burkot tartalmaz, a beszélő egy olyan mondatot generál, ami teljesen új, s valószínű, hogy ez így aligha fog megismétlődni, figyelembe véve, hogy mondatalkotási lehetőségünk végtelen (parole). Természetesen kivétel itt is van, hisz az ún. klisék, a társalgási 22 337