Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Lengyel Zoltán: A szovjet háborús próza főbb korszakai

részigazság a teljes igazság jobb megértéséhez segít hozzá minket még akkor is, ha néha látszólag annak ellentmond. A kis egységek harcosai, a lövészárkokban küzdők-maga a győzelmet kivívó nép. Bikov hősei viselkedésével érzékeltetni kívánja, mekkora áldozathozatalt követelt a háború az emberektől. Kisregényeinek szereplői többnyire egységüktől elszakadt magányos hősök, akiknek dönteniök kell, becsületesen a halált válasszák-e, amit csupán árulás útján kerülhetnének el, vagy a bajtársaik elárulása és feláldozása árán megvásárolt életet, ami erkölcsi pusztulásukkal egyenértékű. Az író pozitív hősei a sorstól csak azt tudják kikényszeríteni, hogy emberhez méltó módon pusztuljanak el. így cselekszik a Hajnalig élni című kisregény Ivanovszkij hadnagya, így jár el az Alpesi ballada Iván Tyereskája, a halálnak ezt a formáját választja Az út végén című kisregény Szotnyikovja, és így végzi életét az Obeliszk Moroz tanítója. Bikov szinte minden művében azt vizsgálja, hogyan nyilvánul meg az „én" a nem hétköznapi szituációkban, feszült határhelyzetekben, stresszhatások közepette. Szinte minden művében hőseit egymással vagy az ellenséggel ütközteti, döntéseiknek láncolatát mintegy matematikailag kielemzi. Hő -ei viselkedésére a magyarázatot múltjukban, neveltetésükben véli felfedezni. Támadói szemére vetik, hogy ismétli magát, munkásságát gyakorta a „bezárt kör" jelzővel illetik. Leszögezhető azonban, hogy egy író munkássága nem attól lesz érdekes vagy sablonos, művészi vagy művészietlen, hogy az élet mely területéről ír. Lehet írni a falu életéről, háborúról, termelésről, tudományos problémáról is unalmasan. A hangsúly a „hogyanon" van, továbbá azon, hogy aktuálisak-e ma is azok az erkölcsi kérdések, amelyeket az író az adott művekben megfogalmaz. A Bikov művei körül támadt rosszindulatú megnemértés, a megannyi elmarasztaló ítélet — amelyek néha még a hazafiatlanságot és belorusz nacionalizmust is szemére vetik — a múlté. Művei aktualitása szembetűnő, a bennük megfogalmazott erkölcsi tanulság a ma olvasójához szól, kisregényeinek pozitív hősei áldozatukat a ma emberéért hozták. A ma emberének ellenben kötelessége hasznosan élni azzal a lehetőséggel, amit az elődöktől kapott örökül. Tematikai szempontból V. Bikov munkásságához áll közel az ugyancsak belorusz A. Adamovics író háború ihlette Hatinyi harangok (1972) című kisregénye, valamint V. Raszputyin 1974-ben napvilágot látott Élj és emlékezz! című regénye. Bikov és Adamovics témaválasztását a háborúban különösen sokat szenvedett belorusz néppel való együttérzés motiválja. Ezek az írók nem tudják és nem is akarják feledni a köztársaságukat ért borzalmakat. Az áldozatul esettekkel szemben is kötelességüknek tekintik a múltra való emlékeztetést. (Mint ismert, a fasiszta katonai gépezet támadását elsőként felfogó belorusz népnek 4 milliós emberáldozatot kellett hoznia a győzelemért. Az ellenség városainak és falvainak ezreit perzselte fel. Kisregényeikben ez az elesettek iránt érzett fájdalom süt át. Műveikkel a harangokat verik félre, emlékeztetnek az értünk, túlélőkért hozott áldozatok nagyságára. Ugyanakkor el is gondolkoztatnak; tudunk e élni azzal a szabadsággal, amelyért az „apák" akkora árat fizettek? V. Raszputyin az Élj és emlékezz! című művében az árulás lélektanának vizsgálatára vállalkozik. A regény hőse nem hasonlítható az eleve árulásra készülő Darvak kiáltása című bikovi kisregény Psenicsnijéhez. Guszkov in319