Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe — (Pótlások)

nemcsak kereskedelmi áru, hanem fizetési eszköz is volt egy időben. Később a novgorodi kereskedők egyelőre beszüntették az orosz termékek kivitelét Közép- és Nyugateurópába és ezek környékére. Még később viszont egyre gyakoribb lett, hogy orosz teherhajók kötöttek ki árukkal megrakodva a német mólókon (a Volchov mentén), amelyeket a Finn-öblön keresztül a Néván és Lagoda-tón értek el. További kereskedelmi vitvonalak vezettek Novgorodba Tallinon át és ott a Narva felé vezető országúton is, vagy Dorpaton és Pszkovon illetve Rigán át felfelé a Dunán Polockig és innen az Ilmentótól északra fekvő városig. Novgorod csak egyik — ha fekvése miatt fontos — pontja volt más kereskedelmi útvonalaknak a Hanza-városok széles kereskedelmi hálózatában. Végiilis Novgorodnak a nyugatra irányuló kereskedelme lassanként a Hanzavárosok kezébe került. Novgorod összeköttetésben állt a tatárok Arany Hordájával, amelynek adót fizetett, hogy megőrizhesse függetlenségét. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Novgorod sohasem volt Hanza-város abban az értelemben, mint ahogy a keleti térségben a német városok Danzig, Riga, Dorpat, Tallin és még néhány más város. Novgorod a Hanza-városokkal ellentétben határozottan semmikor sem volt olyan német város, amelyben a kereskedelmi réteg dominált volna, és ha a Nyesztor krónikása meg is említi, hogy a novgorodiak „mostanáig" illetve „mind a mai napig varég eredetűek" — akkorezaz ottani városi lakosságnak vagy az eredetileg tényleg skandináv (ó-svéd) beütésére vonatkozik, vagy a varégekre, akik egy Novgorodban megszervezett idegen céh tagjai voltak, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek az idegenek Novgorodban abszolút többségben lettek volna. Sok vita folyik arról — írja Birnbaum —, hogy Novgorod éppen német és skandináv kereskedelmi kapcsolatainál fogva nem egy kétnyelvű város volt-e, mint pl. Stockholm, hiszen lakosai szintén céhekbe tömörültek, amelynek nyomát bizonyítja az ún. tikra vagy Schra szó, amely 7 változatban is ránk maradt; vö. svéd: skra — céh. Ezeket a céheket a novgorodi lakosság Nyemeckij vagy Gorkij </?w nak nevezte. A kétnyelvűségnek ellentmond az, hogy a legtöbb novgorodi német nem tudott oroszul, s azok az oroszok, akik élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a Hanza-irodákkal, alig vagy nagyon korlátolt mértékben értették meg a németet. Annyi azonban bizonyos, hogy voltak kétnyelvű kormányzóhivatalok és kereskedők, akik a többek között illetékesek lehettek arra, hogy a rendszerint két nyelven megszerkesztett kereskedelmi szerződéseket Novgorod és a Hanza-városok összhangba hozzák, és alkalomadtán, mikor nehézségek merültek fel, mint tolmácsok működtek közre és bonyolították le az üzletet. És hogy még sokkal később is, a 17. század elején, milyen nagy volt e területen a gyakorlati nyelvtudás iránti szükséglet, arról tanúskodik pl. a pszkovi alnémet-orosz nyelvikalauz, amelyet Tönnies Fenne szerkesztett 1607-ben. A Volchov menti Novgorod már a korai időktől kezdve jelentős szerepet játszott nemcsak a kereskedelmi csere szempontjából Kelet és Nyugat között, hanem a kultúrkincsek közvetítőjeként is Dél és Észak között. Birnbaum részletesen ismerteti Novgorod kereskedelmi és kultúr-kapcsolatait a skandináv országokba és Németországba. Amikor a 12. századtól kezdve és aztán különösen a 13. és 14. századtól kezdve a közvetlen kereskedelmi kapcsolato15 227