Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe — (Pótlások)

Morva Birodalom nyelvét, hanem sokkal inkább a korai alsószorb nyelvet az 1100 körüli időkből. 7. A német-szláv kapcsolatokkal foglalkozik Birnbaum Die Hanse in Novgorod című igen érdekes és értékes tanulmánya is, mely nagy tárgyilagossággal és történeti felkészültséggel az igen régi novgorodi kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat veszi szemügyre a Hanza városokkal (MAzGO, Bd. 14,28-35). Mint ismeretes, a németek és szlávok közötti békés vagy háborús érintkezések az európai történelem sarkalatos kérdését alkotják. E népek együttélésének és időnként az egymástól való eltávolodásnak néhány problémáját mind a mai napig nem világították meg eléggé és minden szempontból. A magyarázat kézenfekvő: még a legkiválóbb tudósok sem tundak megszabadulni mindig a nacionalista érzelemtől és főleg a politikai elfogultságtól. Ennekbeszédes példája az ún. Metód-kérdés (görög vagy szláv eredetű volt-e Konstantin-Cirill és Metód, mi volt az anyanyelvük, „magyar királlyal", illetve valamelyik magyar fejedelemmel találkozott-ó Metód a Duna vidékén stb.) különböző megítélése a korai középkorban (9. sz.), s csak legújabban mutatkoznak mind a német, mind a szláv tudósok részéről ebben a kérdésben tárgyilagos, érzelmektől kevésbé fűtött megítélései annak az egyházpolitikai konfliktusnak, amely Bajorország illetve a Keleti-Frank Birodalom és a Nagy Morva Birodalom fiatal szláv klérusa között ment végbe. Az effajta aspektusok nagymértékben érvényesek sok más korszakra. Gondoljunk csak ezzel kapcsolatban az egymás szellemi és anyagi eredményeinek a lebecsülésére vagy akár a „Drang nach Osten"-nak éppúgy érzelmektől telítődött elítélésére, ami végülis katasztrofálisan tragikus következményeket vont maga után. A termékeny együttműködés helyett az ellentétek hangsúlyozása megmutatkozott e népek különböző korszakaiban. Birnbaum az ilyen vitatható értékeléseknek csak egyetlen példájára mutat rá, mikor Novgorod és a Hanza városok kapcsolatait vázolja fel a teljesség igénye nélkül. Elsősorban a hamburgi történész, Paul Johnson Der hansische Russlandhandel, insbesondere nach Novgorod, in kritischer Betrachtung" című tanulmányainak adataira támaszkodik. Ebből megtudjuk, hogy a Novgorodból Nyugatra exportált viasz ugyanúgy mint a kedvelt orosz szőrme és dohányáruk bizonyára nem Közép-Nyugateurópa embereinek a valóságos és nagy szükségletét fedezték, hanem inkább az egyházak és előkelők szükségleteinek a kielégítését szolgálták. Ugyanaz vonatkozik a gyapjúkendőre, a sóra és ezüstre is, amit Novgorod nagy mennyiségben exportált a Hanza városoknak. Arab ezüstpénz érmék voltak forgalomban Keleteurópában a 8. és 9. század óta, és nyugateurópai — mindenekelőtt angol-szász és nyugatnémet — ezüstöt rudakba verve alkalmaztak ugyancsak ott körülbelül a 10. század közepe óta. így alakult ki már a középkori Oroszországban az ezüstsúly (a grivna és ennek a 20-ad része, a nogata) az ár mértékegységeként, míg az értéktelenebb áruk számára a bőrpénzt — vöJcuna és bela illetve belka — menyét (bőr) és mókus (bőr) — használták. A tulajdonképpeni Oroszországban, beleértve a keleti Baltikumot is, nem bányásztak ezüstöt, de ennek az exportja és importja már a Hanza-előtti idők óta is kiegészülhetett azáltal, hogy Novgorodnak jó kapcsolatai voltak az Ural vidékével és Nyugatszibériával, ahol sok ezüstöt bányásztak. A Hanza-városok is szállítottak ezüstöt az oroszoknak. Az ezüst 226