Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe — (Pótlások)

szláv-német ellentétre például a „Metód-kérdés"-ben. Emellett azonban nagyon világos, okiratilag igazolt bizonyítékai is vannak a népek békés és termékeny együttélésének. Sok olyan okirat és szöveg található E. Herman „Quellenbuch mit Erlauterungen" című könyvében, amely a szláv-germán kapcsolatokat tárgyalja a késői ókor délkeleti térségében a magyarok hódításáig (München, 1965). A szláv tulajdonnevek pontos megvizsgálása feltehetően fontos, új megvilágításba helyezné a közszláv hangállományára ós a főnévi tövek képzésére vonatkozó eddigi ismereteinket. Birnbaum nem megy bele itt az anyag alapos tárgyalásába, csupán rámutat néhány jelenségre, amely ösztönzést nyújthat esetleges további kutatásokhoz. Például felsorol néhány tulajdonnevet, amelynek elő-vagy utótagjáról kimutatható a szláv eredet (Dabramuzli, Izbor, Liubzez stb.). A PB-ben, amelynek latin szövege kifejezetten említést tesz bajorokról és szlávokról, ezt olvashatjuk: „Isti Sclauanii ibi praesentes erant: Egilolf. . . Uualdrat, Uuento. Puochinauua. Gestineperg, Chestinpec. Tangazino Tosco, Tol...." A felsoroltak közül nem mindegyik szláv eredetű. Az Egilnof pl. egyértelműen germán (ófn., pontosabban: ó-bajor). Mindazonáltal itt is lehet született szlávokról szó, akik a német környezetbe való beilleszkedésükkor a keresztségben ófelnémet neveket kaptak. A Tagazino Tcsco két alakjánál nem világos, hogy itt egy és ugyanazon személy megjelöléséről van-e szó, vagy pedig két különböző férfit jelöl a név. Bár az sincs kizárva, hogy Tagazino (a beszélt szláv félreértése miatt, bemutatkozáskor) a logo sym helyett áll, tehát ez nem egy név, hanem tulajdonképpen magyarázó megjegyzés a következő, nehezen értelmezhető névhez, úgyhogy Tesco mint „akinek a fia" értelmezhető, amely bizonyára az azt megelőző névre (Uuento-ra) vonatkozik. Viszont egyértelműen szláv neveknek látszanak a következők: Liupisco, Zemilo, Zenasit stb. Ebben az oklevélben említett mindkét helynév esetében: Puochinauua, Pochinauuo (= Buchenau) és Gestinsperg, Chestinperc egyébként nem világos egyértelműen, hogy ezek tisztán ófelnémet nevek volnának-e. Az első lehetne esetleg szláv eredetű (amelyből aztán az újfelnémet Buchenau szóban forgó név átképzése és népetimológiai átértelmezése lenne, mint ahogy az oly gyakran fordul elő osztrák helyneveknél) és a másodikból tulajdonképpen a második tag -perg/ -perc (= újfeln. -berg) kétségkívül német, míg az első tagot (Chestinc- (Chestin) nem lehet megfejteni, írja Birnbaum. Az SV-ben és PB-ben biztosan szlávnak elismert személynevek pontos hangzásának a megállapítása és így a helyes értelmezése is a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Vissza kell nyúlni a történelembe (karolingiai korszak), figyelembe kell venni a néha ügyetlen másolók hibáiból származó elírásokat stb. Egy ilyen összehasonlítás céljából természetesen a legrégibb és leghoszszabb, latin betűkkel írt szláv nyelvemlék, a Freisingi Emlékek kínálkozik alkalmasnak, amelynek a keletkezését legkésőbb all. század elejére, de még inkább a 10. századba tehetjük. E nyelvemlék körül ugyan máig sem egységesek a vélemények a szakemberek körében, de a különböző nézetek nem állanak nagyon távol egymástól. Befejezésül csak annyit, hogy a Freisingi Emlékeknél régibbnek tartott Szent E meráni Griffel nevet viselő glosszákról — amelyben szintén találni szláv neveket — kiderült, hogy nem is olyan régi és ez a maga hangállományában aligha tükrözi vissza a 9. század végebeli Nagy 15* 225