Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe — (Pótlások)

ról valamint a lettről. Mint ismeretes ugyanis, a haiti nyelvek gyér, legrégibb nyelvemlékei csak a 14—15. század fordulójára, illetve a 16. század elejéig nyúlnak vissza. Másrészt az egyes balti nyelvek közti lényegbevágó különbségek, különösen a nyugati-balti és a keleti-balti ág között arra mutatnak, hogy a feltehetően valaha sok évszázadon, ha nem évezreden át létezett közösbalti ősnyelv nyomtalanul kihalt. Amennyiben létezett is a baltiszláv egység idején valamilyen nyelv, abban a közös indoeurópai alapnyelv nyelvjárási különbségek tükröződnek vissza, amit Birnbaum igen meggyőzően sok nyelvi példával is illusztrál. Es hogy a balti nyelvterület milyen korán (a pontos lokalizálódásától itt most egészen eltekintve) már egyes nyelvekre illetve nyelvjárásokra szakadt és differenciálódott, ez már abból is kitűnik, hogy a nem kevés balti kölcsönszó, amelyeket a finnugor és különösen a Keletitenger melléki finn nyelvek mutatnak fel, messzemenően igen régiek lehetnek, és részben valószínűleg a balti nyelvek legrégibb írott szövegeinek egy jó másfélévezreddel előtti szakaszából származnak, miközben a hangalakok tanúsága szerint nem az ősbaltiból való kölcsönzésekről, hanem mindig csak egyes balti nyelvekből vagy nyelvjárásokból vett kölcsönzésekről van szó. Mindezek ellenére Birnbaum szerint továbbra is problematikus marad, hogy egy közbeeső baltiszláv korszak valaha is létezett volna, amelyet differenciálatlanul, konkrét nyelvi egységként lehetne elképzelnünk. Inkább egy sajátos, ódonkonzervatív késői-közös-indoeurópai nyelvjárást kell feltételeznünk, és ezért egy nyelvi struktúra rekonstruálására ajánlatosabb e célból egy elvontan megfogalmazott baltiszláv (vagy korai ős-balti) nyelvmodellből mint pl. egy egyenként rekonstruktuálható, konkrét alap — vagy ősnyelvből kiindulnunk. A kérdés persze másként is megfogalmazható. Egy késői közösszláv nyelvjárásról és (vagy egy ősszláv nyelvről beszéljünk-e — kérdezi Birnbaum. Ugyanis már a közösszláv is nyelvjárásokra tagolódott. Felmerül a kérdés, milyen időpontig tartott a közösszláv), vagy ha úgy tetszik: a késői ősszláv korszak. Birnbaum szerint ez a korszak körülbelül a 9. század végéig tartott és a szláv nyelv — pontosabban — : az óegyházi szláv nyelv — legkorábbi irodalmi termékeit is magában foglalta, tehát körülbelül arról az időről van szó, amelyben még a szláv apostolok, Cirill és Metód működtek, vagyis 863 — 885-ig, valamint az azután következő egyik vagy másik évtizedről, amelyből közvetlenül ránk maradt feljegyzések vagy leírások mostanáig ismeretlenek, mert maguk a Kijevi lapok is legalább félévszázaddal fiatalabbak. És azt a nézetet is — mondja fejtegetéseiben Birnbaum — , hogy a közösszláv nyelvjárások érdemleges tárgyalásáról csak a jer-hangok eltűnésének korától kezdve lehet szó, amely a közösszláv jelenségek utolsó gyökeres forradalmosítására utal, legalábbis a hangtanban, éppenséggel ugyancsak gyakran kinyilvánították már. Birnbaum arra törekszik, hogy a szláv nyelvfejlődést lehetőleg természetes, a nyelvi kritériumokban rejlő, meghatározott korszakokra tagolja. így a gyenge helyzetű jerhangok eltűnése jelöli pl. szerinte egy ilyen természetes fejlődési foknak a befejezését. A közösszlávon az ősszláv végső szakaszát kell tehát értenünk, de hangsúlyozni kell — írja Birnbaum — , hogy az „ős "-ön sem egy lezárt korszakra gondolunk egy nyelv belső fejlődésében. A közösszlávot (vagy ha úgy tetszik: a késői ősszlávot) kizárólagosan a szláv leletekkel való összehasonlítás alapján 222